Robert Charroux egyébként felemás módon viszonyult a Nagy Piramis valódi és állítólagos rejtélyeihez: "Az emberiség ismeretlen történeté"-ben (1963) egy rövid fejezetet szánt a kérdésnek: Le secret de la Grande Pyramide. Charroux pár tévedését, csúsztatását kénytelen voltam a megjegyzések rovatban koprrigálni, de ott mindig jeleztem, ha tőlem van a szöveg (az fekete színnel van):
A NAGY PIRAMIS TITKA
Abu Zaid al-Balkhi arab történetíró elmondása szerint «...egy piramisokra vésett feliratot arabra fordítottak. Az építésük idejéről szólt: arról az időről, amikor a Líra a Rák jegyében állt». A számítások szerint ez kétszer 36.000 napévvel a Hidzsra [i.sz. 622] előtt, vagyis körülbelül 73.300 évvel ezelőtt volt. Túlzó becslés?
Meglehet: Hérodotosz azt állítja, hogy a thébai papok 341 faszobrot mutattak neki, amelyek a főpapok apáinak és fiainak egymásutánját ábrázolták, akik több mint 11.000 éven át megelőzték őket, ami a szentély igen nagy régiségét bizonyítja[1]. Eliphas Levi, egy 19. századi racionalista tudós úgy gondolta, hogy az ókori Egyiptomban Hermész Triszmegisztosznak szentelték pentagrammát. Minél nagyobb gondot fordítottak a nagy hierophanták tudományuk elrejtésére, annál inkább igyekeztek szaporítani a szimbólumaikat. Ebben az értelemben a piramisok az ő metafizikájukat képviselték, amely a természettudományokon és a tizenegy évezreden átadott titkokon alapult. A legősibbek, mint például a Dzsószeré Szakkarban, az atlantiszi bitrinitárius elv szerint hatszintesek voltak.
Szerettek volna elhitetni – különösen a Kheopsz esetében – ezer mérhetetlen ostobaságot, de mégis bebizonyosodott, hogy ez az emlékmű egy bizonyság, „a szimbólumok felnagyítására”, ahogyan Eliphas Lévi nagyon jól értette ezt, Diderot után és Georges Barbarin előtt[2]. Egy kopt hagyomány szerint a piramis 300 évvel az özönvíz előtt épült, ami a Kr. e. 8000 és 11.000 közötti elfogadható határok közé helyezne vissza az építményt. Georges Barbarin közli a kopt író[3], Maszúdi (i.sz. 957) szövegét, amelynek kézirata Oxfordban található:
Surid... Egyiptom egyik királya az özönvíz előtt, megépítette a két nagy piramist… Megparancsolta a papoknak, hogy a különböző művészetekben és tudományokban, a számtanban és a geometriában szerzett bölcsességük és tudásuk összességét helyezzék el bennük, hogy tanúságként megmaradjon azoknak, akik végül megértik azokat…
A keleti piramisba (Kheopsz) az égi szférákat és a csillagokat és azok körforgását ábrázoló ábrákat vésték be: és egyúttal az elmúlt idők, az eljövendő idők és az Egyiptomban bekövetkező jövőbeli események történetét és krónikáját.
Makrisi kézirata megerősíti ezt a kinyilatkoztatást: „Az első piramis a történelem és a csillagászat, a második az orvostudomány számára volt szentelve.” Valóban, elsősorban csillagászati és matematikai adatokat akarunk látni a Nagy Piramisban, az egyetlen olyan piramisban, amely pontosan észak-déli tájolású, 4'35'' hibával, amely közelítés csodálatra méltónak tűnik, ha tudjuk, hogy a párizsi csillagvizsgáló csak 18°-on belül igazodik a valódi északhoz[4].
A Gízán áthaladó meridián nagyon pontosan két egyenlő részre osztja a kontinenseket és az óceánokat (ezt mi is ellenőriztük), ami sajnálatra méltóvá teszi a Greenwich nemzetközi meridiánként való kiválasztását[5]. Az alap négy tényezőjének összege (931,22 m) osztva a függőleges tengely kétszeresével (148,208 m x 2), az eredmény = 3,14. A magasság: 148,208 m szorozva 1 millióval körülbelül a Föld és a Nap távolságát adja = 149.400.000 km. A Nagy Piramisról még sok mindent el lehet mondani, de a tanult számítások vagy véletlenek alapján ezek a kinyilatkoztatások messze nem döntőek, különösen, ha a prófécia területére merészkednek. Piazzi Smyth (1819-1900) angol csillagász, a Kheopsz egyik lelkes rajongója egy egész telet töltött annak részletes mérésével. 1864-ben kijelentette, hogy ezek a méretek pontos geometriai és profetikus összefüggéseknek felelnek meg:
„De” – mesélte Sir Flinders Petrie – „egyik tanítványát nagy csalódás érte, amikor egy nap azon kapta Smyth-et, hogy a királyi előcsarnok gránitból készült nyúlványát próbálja lefaragni, hogy azt az elmélete által megkívánt méretekre csökkentse.”[6]
A piramisokat egyszerűbb szigorúan építészeti szempontból megítélni. Ez a kutatás azt bizonyítja, hogy a huszadik században egyetlen állam sem merészelt volna hatalmas modern technikai eszközeivel egy ilyen kolosszális munkára vállalkozni, amely 200-300 ezer munkás, több millió köbméter vágott kő és több millió frank felhasználását igényli[7].
A legbölcsebb szakértők becslése szerint Egyiptomnak a piramisok idején több mint 100 millió lakosa lehetett, valamint olyan nagy teljesítményű és tökéletes gépekkel kellett rendelkeznie, amelyek századunkban ismeretlenek, ahhoz hogy ilyen gigantikus munkákat el tudjanak végezni[8]. Minden magyarázat, állványzat, gátak, ferde síkok, agyagos rámpák, nem állja meg a helyét. Az egyik hipotézis szerint az egyiptomiaknak eddig elképzelhetetlen tudásuk lehetett az ultrahang és az antigravitációs erők működéséről.
[1] Hérodotosz: Történelmek, II. 143.
[2] Georges Barbari: Le Secret de la Grande Pyramide, Adyar, 1955.
[3] Maszúdi nem kopt, hanem arab volt (Schen.)
[4] A 18° nyilván sajnálatos elírás Charroux részéről (Schen.)
[5] Ez az egybeesés nem egy tudományos eredményből következik; csupán a szerencsés véletlen egybeesése és... a kontinentális sodródásé.
[6] L’Égypte Secrète, Paul Brunton. [Ez valószínűleg Paul Brunton könyvének gyenge francia fordításából ered, mert az angol eredeti kiadásban, Petrie azt meséli, hogy rajta kapta Smyth egyik hívét (azaz nem Smyth-et!), amint a gránitlapból éppen lereszelt: Schen.!]
[7] A Keopsz 6 millió tonnát nyom. Bonaparte kiszámította, hogy a három épület köveiből Franciaországot 1,50 m magas és 1 m vastag fallal lehetne körülvenni.
[8] Egyiptomban és Núbiában több mint 180 ismert piramis létezik.
