"keresztre feszítettként nem valószínű, hogy nem látta isten kegyetlen természetét"

 

 

Jézus élete egy kozmikus misztérium, amit volt szerencsém elsőként feltárni. A Schemhamphoras-t szem előtt tartva "bűntelenül" jött a világra i.e. 8.02.10-én, a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek (Nap, Hold, Mars, Szaturnusz és Uránusz) együttállásakor, majd amikor ezek közel 33 év elteltével egy T-keresztet alkottak a zodiákusban, azaz egy alkalmas égi konstelláció égisze alatt a Szanhedrin követelésére (Máté 26,3-4; 27,1; Márk 14,1; 15,1; Lukács 22,2; 23,1; János 11,45-53; 18,14) hibátlan "páskabárány" (Korinthusiakhoz írt első levél 5,7; Péter I. 1,19) gyanánt, véresáldozatul JHVH-nak i.e. 25.04.01-én, a Peszách ünnep előkészületi napján keresztre feszíttették. A Jakab-féle ősevangéliumban olvasható információk alapján a Szanhedrin már Mária megszületésekor kiszemelte a leányt Jézus jövendőbeli anyjának, akinek megfelelő időben kellett ahhoz teherbe esnie, hogy i.e. 8.02.10-re megszülhesse a majdan keresztre feszítendő véresáldozat alanyát. Ezsdrás ötlete alapján évenként véresáldozatot mutattak be a valójában soha meg nem történt exodus emlékére a Peszách ünnep előkészületi napján, de mivel i.sz. 25.04.01-én egy olyan Peszách ünnep előkészületi napja volt, amikor a már említett Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek egy T-keresztet alkottak a zodiákusban, ezt különlegesen kiemelkedő véresáldozattal szándékozták megünnepelni a Szanhedrin tervei jóvoltából.

 

Az Ezsdrás által életre hívott Szanhedrin tagjai kötelesek voltak mágiát, jövendőmondást, fizikát, matematikát, nyelveket és asztrológiát tanulni [13].

 

A fentiek alapján egyértelmű, hogy nem Istennek, hanem a babonás Szanhedrinnek akaratából fejezte be életét a kereszten... Ennek ellenére az Újszövetség által propagált

 

 

"éli, éli, lamá sabaktáni! azaz: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" (Máté 27,46)

"Elói, Elói, lámá sabaktáni! - ami azt jelenti: "Én Istenem, én Istenem miért hagytál el engem?" (Márk 15,34)

 

 

idézetek találóak, hiszen a "bűntelen" lelkületű Jézus a halála pillanatában átérezhette azt, hogy az akkor uralkodó erős negatív szellemi impulzus nem azonosítható a lélekadó Atyjának születéskori szellemi hatásával, ezért arra döbbenhetett rá, hogy a Jóisten magára hagyta és kiszolgáltatta a "gonosznak".