Csak úgy járatom az agyamat. Úgy vélem, hogy bizonyos változásokat, változtatásokat általában túlzásba szokás vinni. Aztán később visszalendül az inga. Persze a – hasonlatnál maradva – a súrlódás miatt csak kevésbé, mint ahogy korábban volt kilendülve. Aztán idővel megáll az épeszű középhelyzetben.

Ahogy a XIX-XX. századforduló környékén sok olyan helyre épült vasút, ahol a később kialakult közúti gépjármű-forgalom miatt már nincs értelme, ugyanezen ok miatt sok kis állomás – és rajta az áruforgalomhoz szükséges építményekkel – napjainkra szükségtelenné vált. Így – a mindenféle hiszti ellenére – indokolt felszámolni a gyér forgalmú vasútvonalakat, megszűntetni a csekély forgalmú állomásokat, vagy megállóvá lefokozni őket. Ugyanis az utasok átszállása a vonat és az autóbusz között, nem vethető össze az áruk átrakodásával.

Az előzőekben például hozott Győr-Zalaegerszeg viszonylatú 10-15 tonnányi rakomány vasútra való visszaeröltetése nyilván hülyeség. (felrakás teherautóra – vasútállomásra szállítás – átrakás vagonba – vasúti szállítás – átrakás teherautóra – házhozszállítás – lerakodás) De azt azért el kellene érni, hogy pl. ne közúton szállítsanak fél Európán keresztül villamoskocsikat. Akkor se, ha az ilyen küldemény nem éri el egy irányvonat méretét. De mindez - piaci viszonyok között – csak akkor fog sikerülni, ha az fuvardíjak és a szállítási határidők tekintetében a vasút versenyképes lesz. Ebben a kérdésben azért előrelépésnek tartom az útdíj bevezetését a közúti áruszállításnál.

Összegezve, úgy vélem, hogy az egy, vagy néhány kocsirakománnyi küldemények vasúti szállítása – megfelelően nagy távolságra – helyénvaló lenne.