Porfirio Díazt régebben mindenféle kegyetlen zsarnoknak, meg könyörtelen diktátornak tartották.

 

Az újabb kutatások jelentősen árnyalták az elnökségéről kialakított képet.

 

Pl. a korábbi kijelentésekkel ellentétben úgy tűnik, hogy az elnökválasztásokat szabályos választásokon nyerte meg.

 

Az ő elnöksége alatt kezdődött meg Mexikó modernizálása, az ipari forradalom és a kapitalizmus lényegében ekkor érte el az országot.

 

Díaz kifejezetten jó, kiegyensúlyozott kapcsolatot ápolt az USA-val, amihez az is hozzátartozott, hogy az amerikai és a mexikói rendfenntartó és katonai erők együtt léptek föl a határvidéken garázdálkodó, portyázó apacs hordák és fegyveres rablóbandák ellen.

 

Díaz beengedte az amerikai tőkét az országba, amely bizonyos mértékű gazdaasági fejlődést és modernizálást jelentett, vasutak, olajkutak és gyárak létesültek.

 

Amit viszont nem tudott vagy nem is akart megoldani, az a szegény néprétegek elképesztő szegénysége és kiszolgáltatottsága, meg az igazságtalan, a nagy kreol földbirtokosoknak kedvező földbirtokrendszer.

 

Végső soron ezek vezettek az 1910-es forradalomhoz, amely aztán polgárháborúba torkollva 1920-ig elhúzódva mintegy 1,1 - 2 milliói mexikói halálát okozta.