AnnKa
2021.05.27
|
|
0 0
18260
|
Illyés Gyula: Külön világban
Külön világban és külön időben éltél, be messze tőlem. Már vége – vége! Már új idő, új rend van készülőben, egy új teremtés, könnyű kezdet: susogja versenyt egymás mellett egymást vidáman rábeszélve két karóránk felém a langy sötétbe.
Mi egy ember? Egy élet? Oh, tudom, csak kehelynyi külön korszak. Beh vártam, várom: napunk, holdunk egy égbolton bolyonghat. Fülelem, hogy a két szív, melyet egy karban tartok, hogy felelget, hogy békül, mióta egymáson majd összetört – hogy egymásra találjon!
Felriadok egy ideje, mint pásztor apáim, minden pirkadáskor. Mit féltek? Éltem féltem az éji tolvaj elmúlástól? Gyúl kint a nappal, tele széjjel nyájként mozduló eseménnyel. Kár már mi érhet? – kérdem, mióta gondom tiéd, felerészen.
Nagy fényben alszom el. Álmomban, úgy szeretlek, multamba is már beeresztlek. Gyermekkoromban jársz fel-alá velem –, ha est közelget, nevetve rántsz kézen anyámnak hívó szavára, tán anyám vagy – Ismerlek; mosolyodban forgok, heverek, végre megnyugodtan. |
|