AnnKa
2021.05.27
|
|
0 0
18256
|
Tóth Árpád
ISTEN TÖRÖTT CSELLÓJA, HALLGATOK
Én csönd vagyok. Itt ne keress zenét. Olyan vagyok én ebben a világban, Mint az a gordonka, amelyet láttam Egy szép úri szobában, a sarokban.
Húrjai elpattantak. A nyakán Gyászfátyol van átvetve, néma flór. S mégse volt érzelgős tárgy. Némi por Fedte már. Megbékélt évek pora.
Oly fájdalom volt rája írva, melynek Már csöndje a szent, mint a remetének, Ki elfelejtett beszélni az évek Magányában, - s cellája küszöbén.
Míg elkallódott életébe réved, Már nem emlékszik régi bánatára: Csak mintha némi fínom, messzi pára Vérezné be a dús alkonyatot,
És tenné szebbé, istenibb titokká, Melyhez nem illik más, csak némaság. Üvöltsön hát a szájas sokaság, Isten törött csellója, hallgatok. |
Előzmény: AnnKa (18245)
|
|