1993-1997.

 

Lenard Gabor volt az igazgato; keveset tudok mondani a munkassagarol, de az a keves amit lattam, nem tetszett: felesleges kemenykedes jelentektelen marhasagokon, ahol meg jo lett volna fellepni, erthetetlen passzivitas es felreertett nagyvonalusag.

 

Akarhogy is, azt gondolom a Trefort ezekben az evekben egy lelki egyensulyat vesztett, romlo, mult statuszaba kapaszkodo, kisse hiszterikus intezmeny volt. Miközben napnal vilagosabb volt, hogy - nyilvan a minöseg egy reszenek megmaradasa mellett - alapvetö gondok vannak, egyszerübb volt egyfajta agressziv hitteritessel tabuizalni barmilyen problemat, mint esetleg szembenezni vele. 4 ev alatt egyetlen mondatot sem hallottunk többször, mint hogy "nem kötelezö idejarni; x-en palyaznak a helyedre".

 

Igy utolag feltünö, hogy mennyire keves közepes/atlagos tanar/nönk volt; legtöbben vagy kivaloak vagy csapnivaloak voltak.

 

Elöbbiek között eleg Vörös Laszlora, Geröcsre, Mathe Palra utalni; en Varga Akost es Szilard Gabort is nagyon birtam - utobbi persze kisse nehezen szerethetö, über-zarkozott szemelyiseg volt, viszont nagyon fontos dolgokra tanitott meg.  

 

A masik oldalon sajnos egy sor fazon, akiket kilometernel közelebb nem lett volna szabad engedni semmilyen gyerekhez: közepszerü szadista (Marton J.); alkoholista (mindenki tudja ki); brutalis perverz allat, aki csaladi segitseg nelkül reg repült volna (illetve be se került volna; mindenki tudja ki); gyakorlo elmebeteg (mar nem is tudom a nevet, kemiat "tanitott" es a Jozsef Attilabol jött at; nekem Stodulka se tünt szazasnak, no meg persze Piroska neni...) - ezen tul a siman csak bünrossz tanarok, akik nem is szakmailag voltak rosszak, hanem pusztan azzal hogy annyi erzelmi intelligenciajuk volt mint egy korhadt fadarabnak, es brutal csontszaraz orakat nyomtak le eveken keresztül, itt mindenekelött Csobod Eva es Tasnadine emelendö ki; igaz utobbi szeretett kinezni maganak erzelmileg kevesbe stabil gyerekeket es eveken at kökemenyen szivatni öket. 

 

Az a benyomasom igy utolag, hogy ez a Trefort eleteben egy atmeneti idöszak volt, es aki ezekben az evekben jart oda, összessegeben kevesbe meleg szivvel emlekezik vissza, mint akik akar elöttünk, akar utanunk jartak.