2. kötet

 

Vlagyimir Klavgyijevics Arszenyev

A Távol-Kelet őserdeiben

Művelt Nép, Bp., 1956

 

 

Nem ez a kitűnő útleíró elbeszélés első magyar fordítása.

Arszenyev távol-keleti útirajzait világszerte sokan ismerik és kedvelik, még most, hosszú évtizedekkel azután is, hogy szerzőjük mérőasztallappal kezében, arcán moszkitóhálóval, kis vadászkülönítménye élén bejárta a Szihote-Aliny hegyvidékét, az Usszuri és az Amur menti őserdőket, és a Tengermelléket, addig teljesen ismeretlen, szűz területeket tárva és térképezve fel, sokszor emberfeletti nehézségek és nélkülözések árán, nemegyszer valóságos életveszélyben. Expedícióinak tudományos eredményei ma is helytállóak, a tajga életének, természetvilágának avatott leírása, az expedíciók során átélt kalandok-élmények izgalmas megelevenítése pedig nemcsak kiváló természetbúvárra, hanem vérbeli íróra vall. Ám könyveinek mindeme erényei között is talán legnagyobb a nanaj (gold) vadász, a tajgával együtt élő-lélegző, tiszta szívű természeti ember, Derszu Uzala alakjának megelevenítése. Arszenyev és Derszu Uzala neve és alakja elválaszthatatlanná lett egymástól, az igazi emberség, önfeláldozó helytállás származási, nemzeti és műveltségi különbségeket eltüntető, nagyszerű jelképévé.

 

 

Kuroszava Akira 1975-ben bemutatott filmjének nagy szerepe volt abban, hogy '76-ban kissé lebutítva, rövidítve ismét kiadták a könyvet Derszu Uzala címen (egyébként a japán rendezőé csak a második volt a filmes adaptációk sorában):