Cseppnyi pontosítás:
a 380V a háromfázisú rendszer két fázisvezetéke között mérhető, a fázis és a föld között 220(230)V a fesz. Az egyenirányítás sem ennyire egyszerű, a diúdák után még simítani is kell a hullámos egyenfeszt, ehhez pufferkondik, vagy akkumulátoros puffer-állomás kell, de akkor a fesz kb. négyzetgyök-kettőszörös lesz, eltekintve a veszteségektől.

A fő probléma egyébként nem a fesz nagysága, hiszen váltóáramhoz "csak" egy trafóállomás kell, hanem az egyenirányítása. Igen nagy áramerősségekről van itt szó, egy alállomásnak sokszor tíz motorkocsit kell árammal ellátni, nem véletlen, hogy a nagyvasúti vontatásnál a váltóáram vált be, aztán vagy minden mozdony magának egyenirányítja (Szili), vagy aszinkron motorosak. Az egyenirányítást tehát ki kellene hagyni, de ehhez már a teljes villamosparkot kellene lecserélni. Szerintem ez lenne a legteljes ebb (és a legdrágább, tehát a legkivitelezhetetlenebb) megoldás.

Üdv:
John Howard