Nézd, ezek a mindenféle politikus-fajzatok által kitalált vágyvezérelt ukázok alapvetően arról szólnak, hogy tegyünk valamilyen határidővel kötelezővé - esetleg nagy valószínűséggel amúgy teljesíthetetlen, megoldhatatlan - dolgokat, aztán a határidő közeledtével majd újra megvizsgáljuk, meglátjuk, mire mentünk, és ennek függvényében elkezdjük játszani a pragmatikust, és vagy tologatjuk kijjebb a határidőt, vagy lazítunk az előírásokon - vagy mindkettő...

Az Euro7-es normánál is erősen ez kezd körvonalazódni - nagyon szigorú, műszakilag értelmes módon nem teljesíthető előírásokról szól, de már most lebegtetve van, hogy végül is nem ezt fogják számon kérni, vagy enyhítenek rajta, vagy jelentős és folyamatos haladékot adnak a betartására.

Vagy végül is az is elképzelhető - minden kitelik a hülyébbnél hülyébb és akaratos, irreális, általában jogász-közgazdász, érteni soha semmihez sem értő politikusoktól és bíróktól - hogy az EU tényleg fogja magát, és egyszerűen harakirit követ el, gazdaságilag-iparilag totálisan tönkrevágja és mély gazdasági zuhanásba taszítja önmagát (az USA-Kína-India harsány és gúnyos röhögése közepette), míg az összes ilyen sötétzöld-elmebeteg kormányt választáson el nem zavarja, vagy lámpavasra nem köti a felbőszült - és kárvallott - emberek tömege.

Önmagában egyébként a módszerben el kell ismerni, van ráció, és a vállalatirányításban - vagy éppen a katonai stratégiában - és általánosan alkalmazott - miszerint szabjunk teljesíthetetlen követelményeket, tűzzünk ki elérhetetlen célokat, és próbáljuk meg kikényszeríteni ezeket - még az is lehet, hogy csoda történik a nagy nyomás alatt. De ha nem is, akkor is van esély arra, hogy nagyobb előrelépést érünk el, mint ha egy jól beláthatóan elérhető-tartható célt tűzünk ki - aminek az elérése után már nyilván nem törik tovább kezüket-lábukat az érintettek, elvégre "elvégezték a feladatot".

Csak mégis ésszel kell ezt csinálni, mert egyfelől a teljesíthetetlen célok esetleg hibás irányba is vihetnek egy fejlesztést - másrészt olyan stresszt (nem csak emberileg, de pénzügyi-gazdasági értelemben is) generálhatnak az adott szektorokban, aminek az eredményeképpen azok végül az sem kizárt, hogy még rosszabbul fognak teljesíteni, mint ha ennyire azért nem verték volna őket... Szóval ez egy kétélű fegyver...

Igen, lehet olyan szabályokat hozni, hogy az autók emissziója 2035-től csak zérus lehet - csak ez borzalmas súlyos következményekkel sülhet el fordítva is ám... Lehet mondani olyat, hogy minden legyen újrahasznosítható - csak a vége lehet össznépi tönkremenetel is, mert előfordulhat, hogy a feladat vagy nem megoldható bizonyos területeken - vagy a vége nem megfizethető termék lesz. 

Én azért elgondolkodnék azon, hogy papíron az EU-ban energiatakarékosságra hivatkozva nem lehet már - ha jól emlékszem - 600W-nál nagyobb teljesítményű és HEPA filter nélküli háztartási porszívót forgalmazni, ám ezen teljesítmény mellett a többség vagy nem tudta megoldani a megfelelő szívóerőt és azt, hogy ne kelljen három percenként szétszedni és takarítani azt a xart - vagy több százezres luxusporszívók lettek a projektből, amit meg nem is tud, meg nem is akar megfizetni a vásárlók zöme. Ám mivel ugyebár például a gyárak, takarító cégek működését azért ellehetetleníteni nem lehetett, ezért az ipari porszívókra ezek a korlátozások nem vonatkoznak - minek örömére jelenleg a mélyen tisztelt lakosság iparinak titulált porszívót vásárol és jónapot...

Ugyanez áll egyébként az USA-beli SUV-mizéria mögött is - ezek teherautónak minősülnek, és ezek után nem vonatkozik rájuk egy sereg olyan (a kocsit kényelmetlenné és gyengévé - vagy megfizethetetlenül drágává tevő) korlátozás, ami a személyautókra igen - hát, tessék, mi lett belőle.. És persze az össznépi lázadás és a Capitolium újabb feldúlásának elkerülése okán most már nem is mer senki hozzányúlni az ilyen elqrásokhoz...