Creativus Creative Commons License 2021.05.21 0 0 3

Azon keveseknek, akik felül tudnak emelkedni a "TL;DR" reflexen, és nem felszínes mellébeszélésre, s hamis narratívákra vágynak:

Kezdjük J. D. Unwin munkásságával, melyet számos topikban ismertettem. Az antropológiai kutatásai a régmúlt történelmére utalnak, mellyel kapcsolatban számos feltörekvő, vagy stagnáló civilizációt elemzett, oly célból, hogy kiderítse: mi váltotta ki a felvirágzást? És mi volt az, amitől hanyatlani kezdett?

Önkritikusan jegyzi meg, hogy "ha előre tudtam volna, milyen eredményre jutok, és emiatt mennyire meg kellett változtatnom a szemléletemet, akkor talán az egészbe bele sem kezdek!".

Csak röviden: Mintegy 80 alacsony szinten stagnáló, és emellett 15 fellendült civilizációt talált, egymástól időben, helyben távol, s rassztól függetlenül. S mind a 15-ben - a stagnálóktól eltérően -, hosszú viták eredményeképpen, racionális okokból(!) bevezették a szigorú monogámiát. A kutatót meglepte, hogy kb. 2-3 generációt követően (anélkül, hogy azt akarták volna), a civilizáció hatalmas fejlődésnek indult, s a kultúrájuk felvirágzott, s számos területen expanzív növekedésbe kezdett. A korlátok meghozásával a fellendülés minden esetben megtörtént. És soha nem történt meg semmi mástól! Ám a folyamat nem állt le, s idővel a civilizáció elnyomásként élte meg a korlátokat, elfelejtvén, milyen okok is húzódnak mögötte. Harcok indultak ellene (gyakran demokráciára tértek át, feminista mozgalmak indultak), és amikor ezek sikerre vezettek, akkor megindult a hanyatlás. Ám itt is csak 2-3 generációt követően vált nyilvánvalóvá, hogy a fejlődésnek vége szakadt. Mindig ezt váltotta ki a lazítás, és semmi mástól soha nem következett be a kultúra eróziója.

Azt is tudjuk a kutatásokból, hogy vagy elpusztult a társadalom, vagy ha sikerült megőrizni létét, azt csak diktatúrával volt lehetséges.

J. D. Unwin mintegy 700 oldalas könyvében (Sex and Culture - 1934, letölthető!) nemigen tudja a lezajló események pontos részleteit felmutatni, ám nekünk "szerencsénk van" (mondhatjuk cinikusan), hiszen az orrunk előtt zajlik világszerte. Ő csak annyit jegyez meg összefoglalóan, hogy "az egyáltalán figyelemre méltó jellemzője ennek a folyamatnak a kérlelhetetlen monotónia". "Mindig ugyanúgy" - tapasztalhatjuk a művét olvasván.

Ami az orrunk előtt zajlik, arra meg a modern agykutatás, a hormonok, és a pszichológia új ismeretének körében találunk magyarázatot.

Előzmény: Creativus (2)