Pilis 50

Erről a túráról úgy érzem írnom kell, mert ilyen meglepetésekben nem sűrűn volt részem 15 éves pályafutásom alatt.

Nézegettem anno a régi kiírást. "Szolgáltatás: Két-bükkfa-nyeregnél egy pohár szódavíz". Jókat kuncogtam magamban. 

Magyarország egyik legrégebbi teljesítménytúrája a szombati napon volt 40 éves, így kíváncsi voltam mit fundálnak ki a szervezők.

Feladatom is volt mára, mert a főszervező úr engem kért meg hogy Csobánkán pontőrködjek. 6:30-kor már a pomázi Bull Pubnál is voltam. Még sehol senki, így el is indultam a túra útvonalán, mert egyben szerettem volna én is megcsinálni ezt az 50-est. A S- jelzésen haladtam hosszan kifele a városból. Később kiérvén a rétre totális bizonytalanság, jelzések kilométeres körzetben nem voltak, így csakis térképpel lehetett megtalálni az utat, de úgy is nehezen. Az Árpád-szobortól gyönyörű panoráma nyílik az ébredező városra. Hosszú nyílt rész után végre ismét erdőben, a jelzések itt már megtalálhatóak voltak. Sűrű ösvényen haladok, de gondolataimat vaddisznók zavarják meg oldalról. Jó sokan voltak, és párhuzamosan haladtak velem. Sűrűn tapsikolok, majd hamarosan közvetlen előttem egy újabb csorda. Szerencsére a nagy vadkan szemkontaktusa után ő húzta a rövidebbet, és menekülőre fogta nyomában sok kicsivel. Egyből felébredtem, és tágra nyílt szemekkel folytatom utamat. Az Oszoly aljában szépen lekoccanok immár a S+-en Csobánkára, és a 6,6 km kereken egy órámba telt. Itt már várt idősebb pontőrtársam. Jó 20 perc volt még a pontnyitásig, és meg is tudom a feladatomat. A kolléga írja a rajtszámokat, én pedig bőszen pecsételek majd. A hangosbemondó szerepét is én fogom betölteni. "A szomszédos zöldségesnél vagy egy alma, vagy egy banán, vagy egy doboz sör, mindez térítésmentesen". Adom ki az ukázt.. Térítésmentesen, ugyanis ingyenes volt a túra!!!

Pár perccel 8 óra után meg is jön az első futó, András. Aztán szép sorban a többiek. A klasszik Pilis 50 is érintett minket, meg a rövidebb távok is, így volt feladatunk bőven. A maratoni táv is tőlünk indult, de erre kevesen jelentkeztek, talán 4 ember. Sokan csodálkoztak, hogyhogy pontőrködök, de megnyugtattam őket, hogy ha lejár az időm, akkor megyek én is tovább az 50-en. Jól esett látni a boldog arcokat, ahogy mennek be a zöldségeshez és elemózsiához jutnak, ki szilárd, ki folyékony formátumba. Engem is meghívtak páran, ami kellemes örömmel töltött el. 

Gál Viktor hív, ő a mezőnyzáró, ezt is megtudom. Hivatalosan 10 óráig vagyok, és Viktor pöccre pontosan 10 órára meg is érkezik. Nem megy viszont olyan könnyen a folytatás, mert a rövidebb távosok folyamatosan érkeznek, és én még jó fél órán keresztül bőszen pecsételgetek, nem hagyom ott idős pontőrtársamat. Na de hogyan tovább? Menjek tovább egyedül, vagy maradjak Viktorral seperni? Végül az utóbbi mellett döntöttem, úgy is rég mentünk már együtt. Kellemes traccsolással ütjük el az időt a hosszan haladó K- jelzésen a Szurdokig. Itt pontőr vár, megkapjuk a pecsétünket, és immár a Szurdokban haladunk tovább. A Som-hegyi kulcsosházhoz érve szó szerint tátva maradt a szám.. Akkor sorolom: Rengeteg féle kenyér, paradicsomleves, pörkölt tésztával, túrós tészta, a túra 40. évfordulójával feldíszített torta, vörösbor, pálinka, és korlátlan mennyiségű sör. Mit ne mondjak azonnal rávetettük magunkat a dolgokra, és legalább 40 perces dzsembori után alig bírtunk továbbindulni. Na nem a pálinka miatt, hanem a pörkölt + túrós tészta volt az oka :) Jól meg is csúsztunk a seprésben, pontőrrel már nem is találkoztunk (pedig ki tudja még milyen ellátás volt máshol), de a feladat csak annyi volt hogy 21 óráig érjünk célba. A vészjósló fellegek viszont csúnyán gyülekeztek. A Pilis szerpentinjén rengeteg magukra erősített névjegykártyás fiatallal találkoztunk. Gondoltuk a randivonal ide tervezte az internetes párkeresőt, de megkérdezve egyiküket, csak valami iskolai dologról volt szó :) Pilis-tetőre felérvén mesés panoráma tárult elém. Itt volt az idő kipróbálni a PeakFinder alkalmazást, amit még Mónikánál láttam múltkor. Kicsit még amatőr vagyok, el kellene a segítség, de még így is sok csúcsot azonosítottam a messzeségben. 

Alig hogy elindultunk a Két-Bükkfa-nyereg felé pillanatok alatt összegyűltek a felhők, és beindult a dézsából öntés odafentről. Felküzdjük magunkat Dobogókőre, majd egy kis megpihenés után a S-n haladunk hosszan Lajos-forrás felé. Hamarosan elkezdett szakadni az eső, és jó másfél óráig öntözött minket az égi manna. Az út pillanatok alatt sárkorcsolyává változott, és a haladási sebességünk is ezáltal leredukálódott. Végtelenül hosszúnak tűnt az út Lajos-forrásig.. Innen sártengeren keresztül jutottunk föl az utolsó ponthoz ami papíron kettő perccel előttünk zárt be :( No de sebaj, irány Pomáz. A Petőfi-kilátótól még megcsodáljuk a csodás naplementét immár eső nélkül. Végül 20:45-kor beérkezünk a célba, ahol a jó hangulatban levő fiatalok tapssal köszöntenek minket. A főszervező úr máris sörrel és röviddel kínál minket. Kérdezem mennyibe került? Semennyibe.. Lepattanunk a fotelbe, szól a jó kis zene a tv-ből. A fiatalok jól érzik magukat, mi pedig megkezdjük korlátlan társalgásunkat, és beváltva ígéretemet, beszámolót kreáltam, mert 0 ft-ért ilyen ellátásban még sosem volt részem. Köszönöm szépen ezt a lehetőséget, azt hiszem nekem az Év Teljesítménytúrája meg is van erre az évre. A Kazinczy 200-nak fel kell kötni a gatyáját :)