Kedves Éva!

Most olvastam a bejegyzésed, fogadd őszinte részvétem. Hidd el, bárhogy döntött, döntöttetek, az így volt jó döntés. Sajnos, tudom, hogy min mentetek keresztül, én 1,5 éve veszítettem el az édesapámat. Ő 65 éves, életvidám, minden káros szenvedélytől mentes, erős férfi ember volt. Szeptemberben még betonozott, októberben kiderült a betegség, decemberben meg elment. Kezelésig el sem jutottunk, mivel novembertől szinte ki sem tudtuk hozni a kórházból a fájdalmai miatt. Lesz idő, mikor azon kattogsz majd, hogy mi lett volna ha... Hidd el, ez a betegség olyan szörnyű, olyan gyors... Nincs idő semmire. Csak még egy kicsit vele lenni. Ennyi. Ha ezt megtetted, mindent megtettél. Láttam betegeket, akiket megműtöttek. Vegetáltak, hosszú hónapokon keresztül csak feküdtek leszedálva, morfinnal telepumpálva. Ez a betegség nem a küzdelemről szól, csak a szeretetről. 

Most is sírok. A lelkem egy darabja Vele halt.

Részvétem mégegyszer.