Kedves rezső! (Isten éltessen sokáig!)

Árnyalnám némileg Kovács Laciról kialakított, negatív véleményedet:

(Úgy vélem, az alábbiakból kellőképp kiderült már, hogy a (negatív) külföldi visszhang nem az ő szájtépésének következménye, úgyhogy az eredeti kérdésre most nem kívánok kitérni.)

Mint igen helyesen megállapítod, egészen más szerep az, amikor vki 1 országot képvisel külügymin.-ként, és egészen más, amikor egy ellenzéki pártot. Ahhoz, hogy ez utóbbi szerepben nyújtott teljesítményét megítélhessük, először azt a kérdést kell feltennünk, milyen is az a párt amit K.L.-nak képviselnie kell?

SZVSZ a jelenlegi MSZP helyzete meglehetősen hasonlít a XIII./XIV. sz. fordulóján volt M.o.-éhoz: van egy rakás oligarcha, mindenik a maga bandériumaival. Nos, K.L. nem egy Károly Róbert, hogy ezeket szétverje. Ő hintázgat ezek között, és bízik abban, hogy sikerül a majdani Károly Róbertet "kinevelnie". Addig meg időnként feladja a többség nyomására saját, szakmai álláspontját (pl. NATO-gépek felszállásának engedélyezése), és igyexik kifelé 1 1séges, határozott párt képét mutatni. Ez a politika hozhat átmeneti sikereket (ilyenek nagy szellemi elődjének, Kun Lászlónak is jutottak), és — mint ezt szalonna kolléga több alkalommal és igen helyesen megállapította — a politikusnak rövid távon kell optimalizálnia. K.L. esetében ez azt jelenti, hogy 2002-ben kell választást nyerni. Mivel egy ennyire széthúzó pártban képtelenség magán a győzni akaráson kívül bármiféle egységes célt felmutatni, ha ezt a célt el akarja érni (márpedig akarnia kell, azért ő a párt elnöke, hogy nyerjünk!), destruktívan KELL politizálni: altarnatívák állítása helyett a kormány hibáit kell pécézgetni. Ez a megközelítés ugyebár eleve kudarcra ítélt, ha a kormány jól működik. Mivel nem ez a helyzet, 2002-es esélyeink folyamatosan javulnak. Egy nagy nosztalgiahullámon simán behajózhatunk. Más, célravezető stratégia nem látszik. Elismered-é ezek után, hogy ezt is jól csinálja?