"háború a keresztény Angliával!"

Mindenek előtt a keresztény Angliát azért éppen úgy nagy kezdőbetűvel illik leírni, mint ahogy nekünk

se esne túlzottan kellemesen ha a mi kis Magyarországunkat nemecsek ernő - módjára (gittegyletként)

kis kezdőbetűvel írná le valaki más, legalábbis engem még arra neveltek, hogy a magyarságot, magyar mivoltunkat legalább annyival becsüljük meg, hogy ezt megtartjuk és igyekszünk erre még másokat is szoktatni, emlékeztetni. Bocs. ezért a kiigazításért.

De a témára. Amiről írsz az teljesen valós. Franciaország egész írott történelme során valóban katolikus keresztény hitű volt oly-annyira, hogy (a Capeting-ház, Capet Hugó késői utódja) IV.(Szép) Fülöp király

erőnek erejével még a pápaságot, mint az intézményét is Avignon városába telepítette át Rómából, a

XIV. század folyamán (névleg a biztonságos működés, valójában a saját - az egyház felett is gyakorolni óhajtott hatalom - mániája okán). Azután, a Capet utódok kihalását követően a pápák vissza-költöztek Rómába, de annak a kornak az volt a jellemzője, hogy Róma (így a pápaság) felett elsősorban a francia királyok befolyása érvényesült.

Az angol keresztény egyház a XVI. század második harmadásól kezdve, a Tudor - dinasztia (VIII. Henrik emlékezetes uralkodásával kezdődően) fokozatosan elszakadt Rómától és átvedlett anglikán egyházzá, amelynek egyházfője maga, az épp a trónon ülő király. Innentől kezdődően, Anglia tulajdonképpen már

nem katolikus keresztény, hanem sokkal inkább keresztyén hitűnek tekinthető ország - mindmáig. Ma is hivatalosan a koronás uralkodó az egyházfő, de a gyakorlati működés szerinti egyházi hierarchiában a Canterbury-i érsek gyakorolja az egyházfői tisztséget (az uralkodó nevében).