Pánikbetegek beszámolóiból tudjuk, hogy mikor az első rohamuk jelentkezett, előtte furcsa érzés kerítette őket hatalmába. "Másképp világított a Hold"-mondja egy nő (Atkinson). Én magam szinte napra pontosan tudom, hogy volt, mikor a harmincas éveimben újra előjött ez a fránya betegség, ami azóta nem hagyott el.

Ez az állapot, ha jól sejtem, mindenkinél pár napig tart.

Ezután a szervezet, az agy rendkívül gyorsan megtanulja, hogy a különféle "trükkökkel" elhárítható, csökkenthető a szorongás. Csak sajnos ezek tipikusan a rossz módszerek, vagyis olyan magatartásformák, amik során biztosan "becsavarodik" az illető. Egyik ilyen a rágódás, mikor a személy hosszú ideig elemzi az érzelmi állapotát. Pl. hogyan volt rá hatással a szituáció, ami akár a jövőbeli életét is befolyásolhatja. Másik az elkerülő viselkedés, vagyis otthagyjuk életünk régi helyszíneit, pl. az ismerős boltot vagy mozit, bulihelyet stb, ahol fenyegetve érezzük magunkat. Ez az állapot évekig is eltarthat, tulképp. addig, amíg nem kér a beteg segítséget.

Ezekről nem könnyű leszokni, mégpedig azért, mint írod, mert akkor még rosszabbul érezheted magad! "amikor egy rituálét nem jól végeztem el, és napokig agyaltam rajta. Ez utóbbi állapot rosszabb volt," Ez így van, ezt szerintem mindenki megtapasztalta itt, aki hasonló cipőben jár. Az ember egy rövid ideig jól elvan az otthonába bezárkózva (ez akármelyik szorongásosra igaz), és ráadásul a kényszeres közben a cselekvéseit is csinálja. És az ember ekkor jön rá, hogy beengedett valami nagyon rossz dolgot az életébe. Ahhoz hasonlítanám, mikor a mesében a kismalac egyre jobban beengedi a farkast az otthonába, aztán az föl akarja zabálni.

Nyilván nem vagyok pszichológus, tehát nem tudok abban tanácsot adni, hogy neked "mid" van. De az biztos, hogy más szorongósoknál és kényszereseknél is hasonló a lefutás, ahogy leírtam.

Még annyit, hogy az én orvosom, aki a pszichológusom is egyben, elmagyarázta, hogy a terápia során "áthuzalozzuk" az agyat. Az addigi rossz, bejáratott köröket leépítjük, és újakat alakítunk ki. (Sajnos ritkán jutok el hozzá, de azért nem panaszkodom.)