Kicsit sokat voltam offtopic, próbálok hát építőleg hozzászólni...

Kérdezitek, hogyan tovább? Hát mi továbbléptünk. Pontosabban Ő. Azt mondta: ennyi, elég, ne tovább. Az eszemmel értem a döntését (család, gyerek stb.), de a szívemmel nem. Azóta úgy viselkedik, mintha olyasvalaki lennék, akitől tartani kell, aki csak rosszat hozhat az életben, aki máris túl sok kárt okozott...
A gordiuszi csomónak is csak egy megoldása volt! Erre gondolsz Prozac? Igen, ez egy megoldás, de mind közül a legfájdalmasabb. Mintha elvennének valamit, ami az életemhez tartozik. Kevésbé fájdalmas, ha sikerül elérni valami közös megegyezést: "mostantól csak barátok vagyunk, semmi több". Csak hát, ez valószínűleg nem megy. Próbáltuk mi is: kb. egy hónapig bírtuk...

Windy!
Az előítéletemmel kapcsolatban: pontosan 5 évvel, 7 hónappal és 10 nappal volt idősebb nálam, ráadásul én (azt hiszem) néhány évvel fiatalabbnak látszom a koromnál. Engem ez sosem zavart! Persze eleinte nehéz volt belegondolni: "én még kiskamasz voltam, amikor ő már férjnél volt". De ezek csak gondolatok, és egy idő után úgyis jelentőségüket vesztik.
Tehát nem zavart, nincsenek előítéleteim...
Sőőőt: részemről számtalan előnnyel járt ez a korkülönbség, de ezt most nem fejteném ki... :-))))