Walter de la Mare

Mindenek múlása

Nagyon öreg az erdő;
  s ha március szelén
pattantja bimbait
  a kökény,
szépségük oly öreg -
  Óh, tudod-e, mily
vad századokba nyílik
  vissza a gólyahír?

Nagyon öreg a patak;
  s a csörge víz, amely
azúr egek hidegen alvó
  bérceiről indul el.
annyit jött-ment, tapasztalt
  volt-nincs utakon,
hogy minden cseppje bölcs,
  mint Salamon.

Nagyon öreg az ember;
  álmaink édeni
meséivel Éva üzen
  s a csalogányai;
életünk: susogó pillanat
  s ha napunk elköszönt,
amaranth-mezőt terít szét
  az álom és a csönd.

_{/Szabó Lőrinc ford./}