Szia, már régebben is akartam írni, csak sajnos nem mindig vagyok netközelben. Ha meg igen, akkor épp nincs kedvem netezni, mert pl. más dolgom van.

Azt akartam írni, hogy szerintem jól leírtad azokat a dolgokat, amik a kényszerre jellemzőek. Kérdésem, hogy mik azok a "szokásos dolgok", amikkel kezdődött? Feltételezem, hogy itt a nagyfokú szorongásra gondolsz. Először mindig a szorongás jelenik meg, és nagyon hamar megtanulja az egyén, hogy mivel tudja csillapítani azt (ez persze csak látszólagos megnyugvás). Így alakulnak ki a kényszercselekvések, majd a rituálék. Ezeket kényszergondolatok kísérik.

Lehet, hogy mást értesz a kezdetek alatt, mindenesetre itt leírnám a gondolataimat a szorongásról. Szerintem a szorongós az egy lelkialkat, és az ilyen típusú emberek könnyebben válnak a szorongásos betegségek áldozataivá. Ezek a pánikbetegség, fóbiák és a kényszer. (Vannak persze különböző szakmai irányzatok, amik esetleg másképp osztályozzák a mentális zavarokat.) A szorongásos zavarral küzdő emberek semmiféle örömöt nem éreznek rituáléik elvégzése közben. Míg pl. a szenvedélybetegek magukénak tudnak egy (hamis, talmi) örömérzést, legalábbis addig, amíg a a függésük tárgyával foglalkoznak, kártya, ital stb. 

Fontos kérdés, mit is értünk szorongás alatt? Szerintem az átlagember azt képzeli a szorongósokról, hogy alacsony önbizalmú, pesszimista, gyenge akaratú emberek, akik otthon ülnek, maguk elé merednek, és azt mondogatják maguknak, hogy "nekem soha semmi sem sikerül". Ez egy sztereotípia, ami sajnos messze van a valóságtól. Ha ez így lenne, akkor egyszerű önbizalmi tréninggel gyógyíthatók lennének ezek a zavarok.

Lentebb is írtunk erről, hogy a szorongós emberek, akiknél a kényszeresség megjelent valamikor az életük során, bizonyos viselkedési jellemzőket mutatnak, ami nagyban megegyezik a legkülönfélébb személyiségtípusoknál! Ilyen pl., amit lentebb nagyon jól leírt valaki: az állandó "ítélkezés" másokról és magunkról. Az örök "elégedetlenkedés" a saját és mások teljesítményével. Jelzem, hogy itt egyébként értelmes, kreatív emberekről van szó, akiket érdekelnek a körülöttük lévők dolgai. Nem arról van szó, hogy a kényszeresnek kaktusz volt a jele már az óvodában is, aki az örök szurkálódással megkeseríti mások életét. (Nyilván lehet ilyen személyiségtípusú a kényszeresek között is, de nem ez az általános!)