Ralph Hodgson

Idő, maradj még

Idő, maradj még,
  vén cigány,
egy napra versz
  sátort csupán?

Maradj velem,
kapsz színezüst
csengőt a lovadra,
csodás-gyönyörűt,
s gyűrűt ver az ötvös,
aranyat, nagyot,
és páva köszönt, és
gyerek-dalok,
s rózsába füröszt
száz drága leány,
minek úgy sietni,
öreg cigány?

Múlt hét Babylon,
múlt éjed Róma,
virrad, s a Szent Pál
jött íme sorra:
és kondul a dóm
s gyeplőd feszül -
jössz s már tova
ily hirtelenű1:
városba, amely még
születésre vár,
újabba, habár ez
még sírba se szállt?

Idő, maradj még,
  vén cigány;
egy napra versz
  sátort csupán?

_{/Szabó Lőrinc ford./}