Kedves Mindenki! 
Drága, szeretett édesapám ma este 21 után nem sokkal örök nyugalomra tért. Tudom, nem mindenkinek az az első, hogy egy fórumon megírja, de nem tudok aludni, és szeretném a betegségével kapcsolatos oldalakat bezárni a telefonom is, így gondoltam befejezem az itteni jelenlétem is.

Januárban sárgult be, február végén kaptunk diagnózist. Ellátást nem kért, mert már 2 daganaton és egy stroke-on is túl volt, békében, a természetre bízva szerette volna leélni hátralévő napjait, 81.életévében. Büszke vagyok a bátorságáért, ahogy a példaértékű kitartásáért, amellyel a betegséget az utolsó pillanatig viselte. 1,5 hónapja nem tudott lábraállni a gyengeségtől, 1 hónapja nem evett, és 4 napja nem ivott. A vége, ez az utolsó 4 nap nagyon keserves volt, sokat szenvedett. Annyi mindenért meg kellett küzdenie élete során, most a haláláért is. De úgy ment el, hogy szerettei körében lehetett és az utolsó pillanatig fogtuk a kezét édesanyámmal. Csütörtökön mindenkitől elköszönt velem a nevében, és elmondta hogy sajnálja hogy itt kell hagynia bennünket, de “születünk és meghalunk, ez az élet rendje”. Mielőtt kilehelte utolsó lélegzetvételét még meghallgatta az imát, amit elmondtam érte és csak azután ment el. Mondhatnám, hogy ez nagyon szép pillanat volt, de mélységesen fájdalmas is egyben. Viszont a pillanat, amikor teljesen lehunyta a szemét, végre megszüntette az összes szenvedését, nem érzett már fájdalmat, szomjúságit, éhséget, sem semmi rosszat.
Az én kivételes édesapám 1941. február 2-tól 2021 május 3-ig élt. Az életben helyt állt orvosként, apaként, férjként, testvérként, nagyapaként. Hálás vagyok érte a mi Istenünknek, hogy hozzá küldött engem gyermekeként. És azért is, hogy idős nagypapaként a 3 lánya után 2 éve még megélhette első unokájának születését, a kisfiamét.

“Nyugszik a szív mely értünk dobogott, pihen a kéz, mely értünk dolgozott. De Te számunkra sosem leszel halott, örökké élni fogsz, mint a csillagok.”