A kakastollas úriember mellett balra helyet foglaló szemüveges alak nem más, mint Fényes László publicista, Károlyi egyik leghűbb embere, Fényes Elek statisztikus-földrajzíró dédunokája, a Nemzetőrség megszervezője. Ütötte-verte mindegyik rendszer, ahol tudta - ezekben a válságos hónapokban viszont kormánybiztosi minőségben feltétlen bizalmat élvezett.
A rendbontás, az állandó fosztogatás, a hazaözönlő katonák és a spontán szerveződő, önbíráskodó alakulatok megfékezésére országos szinten a csendőrséget lehetett volna talpra állítani. Ennek állománya a behívások révén már a háború első évében jelentősen megcsappant, a szervezet úgyszólván használhatatlanná vált, de a hatalom új birtokosai egyébként sem bíztak a régi csendőrtisztekben, ehelyett hozták létre a Nemzetőrséget.
November 11-én átfogóan szabályozták a karhatalmi szervek jogállását. Ekkor határozták meg azoknak a szervezeteknek a körét, amelyeket legitimként ismertek el (katonaság, csendőrség, rendőrség, polgárőrség, népőrség, védőrség, nemzetőrség). Ezeken az egységeken túl megtiltották új fegyveres csapatok toborzását, és előírták a régiek beolvasztását az újonnan létrehozott nemzetőrségbe, amely így a fegyveres rendvédelem legfontosabb szerve lett.
Országos szinten tehát a nemzetőrség, helyi szinten a rendőrség vált alapvető rendfenntartó szervvé. Előbbire különösen nagy teher hárult, hiszen vidéken sokkal súlyosabb volt a helyzet, hatalmas erőfeszítésekre, tekintélyes létszámú nemzetőrre volt szükség.
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/nemzetorok_polgarorok_neporok_a_karolyi_kormany_karhatalmi_szervei/
A nemzetőrök parancsnoksága a Hadügyminisztériumban volt, vezetésüket hivatásos és tartalékos tisztek látták el, felszerelésük és - ami a legfontosabb - illetményük is megegyezett a katonaságéval ... a honvédség már meglévő struktúráira támaszkodtak, és a katonai körzeteknek (az egykori honvédkerületeknek) megfelelően budapesti, szegedi, kassai, pozsonyi, kolozsvári és szombathelyi központtal kezdték meg a szervezést. Helyi szinten a nemzetőrségek szakaszokból, századokból és belőlük alakuló zászlóaljakból épültek fel. A szakaszokat volt tisztek (tartalékosok és hivatásosok egyaránt) vezették, akik alá általában 40 fő tartozott. A toborzás kezdetben igen sikeresnek bizonyult, a nemzetőrség létszáma már november 20-án elérte a 90 ezer főt, körülbelül 20-30 ezerrel meghaladva a professzionális haderő létszámát. Különösen szembeötlőek a különbségek, ha egyes országrészeket vizsgálunk. A pozsonyi katonai kerület területén például 12 520 nemzetőrre mindössze 3789 főnyi - az öt legfiatalabb korosztályból bevonult - katona jutott ...
... a rendteremtésre igen komoly igény volt országszerte ... A siker másik oka a nemzetőrök adott körülmények között rendkívül magas, a hadseregben szolgálókéval teljesen megegyező illetménye volt, amelyért nem is kellett lakóhelyüktől távol szolgálniuk. Elhelyezés és élelem mellett a legénység napi 10 korona zsoldot kapott, míg a tisztek 40 korona illetményben részesültek. Ez a tömeges munkanélküliségtől sújtott háború utáni hónapokban igencsak vonzó ajánlatnak számított.
Az eredményes toborzás hátterében álló tényezők azonban egyúttal a nemzetőrség legnagyobb problémáinak okozói is voltak. A legénység magas zsoldját ugyanis a helyi közigazgatás gyakran képtelen volt előteremteni, így az egyes alakulatoknál szinte lehetetlen volt fegyelmet tartani, sőt számos alkalommal a nemzetőrök egy idő után egyszerűen szétszéledtek. Olyan esetekről is maradtak fenn feljegyzések, hogy a katonák hazavitték a puskáikat, és a feketepiacon maguk értékesítették azokat. Sokszor az sem segített, ha kifizették a magas illetményt, mert a belépők egy része csupán a zsoldfizetésre járt be, és semmilyen érdemi szolgálatra nem volt hajlandó. A nemzetőrség ráadásul sok helyen csupán egy összefoglaló megnevezés volt, amely alatt az egyes körzetekben nagyon eltérő erejű és használhatóságú csapatokat érthettek. Jól jelzi a helyzetet, hogy 1918 decemberében a Nemzetőrség Kormánybiztossága külön kérte a főispánokat, hogy számoljanak be, milyen egységek jöttek létre a területükön, mivel erről akkor még alig álltak rendelkezésre pontos információk ...
... A nemzetőrséget nemcsak települések és katonai körzetek szerint, hanem egyes nagyvállalatokhoz kapcsolódóan is létrehoztak. Ezek közül mind méretét, mind szerepét tekintve a legfontosabb a vasúti nemzetőrség volt. Felállítása november második hetétől vált igazán sürgetővé, amikor a vonaton visszaérkező katonák száma drasztikusan megnőtt, és ezzel párhuzamosan az állomás- és raktárépületekhez kötőtő rendbontások is mind gyakoribbak lettek.
