Zelk Zoltán: Ha ott


Ahol az útjuk megfutott szelek,
ahol a hajléktalan árnyak,
ahol a törött szárnyú záporok
menedéket találnak,
ahol egy asszony léptei alatt
a fű nem hajlik, jég be nem szakad,
ahol a perc az ágakon
tollászkodva megül, már föl se rebben –

ha ott, ha ott, ha végül is
a bekerített csendben.