Lutra Creative Commons License 2021.05.02 0 0 96407

Ivan Dracs

Augusztusi ballada

Elég az aranyszárnyú augusztus,
s a szív is titokban kiég.
Futunk el ladiktól, evezőtől,
vár aszfaltföld, protonvidék.

Nevet bennünket fennen a szél.
Égsz s heversz illatos sarjúsoron.
Szarvasbőr szoknyád övén már őszi szorosság,
csillan a nap bekapcsolt csatodon.

Én már itt se vagyok. Teveled még?
Már itt se vagyunk mi, új szél jön, betakar.
Múlt, múlt már e perc is,
kék ürmöt mesél
ó-drámák földöreg szavaival.

Ó kicsim, fekete fecském, özvegyem,
szénaillatban fulladó szerelmesem,
tekinteted, tudod-e, mondja:
ez van, e pillanat van csak, s a többi polyva!

/Héra Zoltán ford./