Witold Wirpsza

A mi nemzedékünk

Mi,fejlődésben visszamaradt nemzedék,
Egymás kis kezét fogjuk,
Sétálni megyünk.

Mellettünk fáradtan, hajlott gerinccel mennek el a
  felnőttek,
Az égő bokorból valaki fennen hirdeti: én vagyok
  a te Urad Istened.
S mi egyre csak
Egymás kis kezét fogjuk,
Sétálni megyünk.

Mellettünk Giordano Brúnó sistereg a máglyán,
Amott Galilei vágja ki fortélyos védbeszédét.
Mi bezzeg
Egymás kis kezét fogjuk,
Sétálni megyünk.

Leszállunk a tenger mélyére, halak és algák
  legyezgetik arcunk,
Megrugdossuk az elsüllyedt harangokat,
Behatolunk a tengeralattjárók kizsigerelt testébe,
Tüdőnk tele vízzel,
Áttetszővé válunk akár a polipok,
De egyre csak kézenfogva,
És sétálni, egyre csak.

Lejjebb, lejjebb.

Mi, fejlődésben visszamaradt nemzedék.

Csapatunkban a kis Káin megölte a kis Ábelt,
Majd a kis Júdás felkötötte magát a fügefára;
Semmiség,
Mi egymás kis kezét fogjuk,
Sétálni megyünk.

_{/Cservenits Jolán ford./}