Döbbenetes számomra az a hangorkán, ami felcsap minden alkalommal, amikor a kutyatartás mai hazai helyzetét rendezni szeretné valaki, hogy a kutyák által okozott rettenetes környezetterhelést egy kicsit csökkentse, az emberi egészséget, idegeket kímálje.
A kutyatartás mai helyzetére az a legjellemzőbb, hogy jelenleg a kutyákra és kutyatartóikra sem törvény, sem illemszabály nem vonatkozik. Mert ami látszat-törvények jelenleg vannak, azok alkalmatlanok funkciójuk betöltésére. (Talán ezért is sikerült az országos és helyi rendeletalkotóknak kibocsátaniuk, mert minden kutyatartó könnyedén ki tudja játszani vagy figyelmen kívül hagyhatja.)

Vajon akkor is ilyen hörgés volt, amikor -- még századunk elején -- bevezették a KRESZT -t? Akkor is így ordítoztak az akkor érintettek? Lehet. De a KRESZ be lett vezetve, mert be kellett vezetni. És évről évre folyamatosan szigorítják, az már más kérdés, hogy ez mindeg ésszerű-e.
Hasonlóképpen be kellene vezetni a kutyások rendszabályait (mondjuk KURESZ :-) )

Hogy miért ennyire fontos ez?

Tény, hogy kétféle embercsoport létezik: kutyát tartók és kutyát nem tartók. Tény az is, hogy e két csoport között gyakoribbak a súrlódások, nagyobbak - és valljuk be: indokoltabbak is - az ellentétek, mint mondjuk:
- nyúltenyésztők és nyulat nem tenyésztők,
- a macskát tartók és macskát nem tartók,
- a fürdőszobájukban hüllőt (krokodilt, kígyót) tartók és nem tartók,
- a dísznövényeket termesztők és nem termesztök,
- síelők és nem síelők,
- bélyeggyűjtők és bélyeget nem gyűjtők között,
továbbá dísznövénykedvelők, akvaristák, terraristák, számítógép-buzik, notórius építkezők, illetve mindezen szenvedélyektől mentes embertársaik között! És még lehetne sorolni az egymás mellett több-kevesebb békességben megférő embercsoportokat.

És ennek az ellentétnek bizony oka van! Akkor is, ha a kutyások egy része ezt nem akarja megérteni, és mindenféle filozófiai szintű zavaros elméletet gyárt arról, hohgy az emberiség sorsa azért fordult rosszra, mert nem mindenki van eltelve az ő utcát telerondító, az estéket, éjszakákat és hajnalokat is örjöngő, ordító, visszhangzó ugatással kitöltő, a gyerekeket és nőket megtámadó és megfélemlítő, és mindezekért abszolúte büntetlenül maradó kutyájától.

Mindebből már sejthető, hogy melyik három problémára szeretném felhívni a figyelmet. És ezek miatt sokan úgy érezzük, hogy a kutyatartás a leg-környezetszennyezőbb emberi tevékenység. A nagyvárosok telerondított, közvécére emlékeztető utcái csak egyik okát jelentik ennek. Vidéken azonban a sorrend egy kicsit más: az ugatás és a szabadon kószáló nagytestű kutyák által okozott fizikai fenyegetés a súlyosabb.

Az ugatásról eddig inkább csak egy másik topicban esett szó, de úgy gondolom, eléggé ritkán találkozni ezzel a problémával a sajtóban. Ennek a környezetszennyezési formának a zavaróerejét neház eltúlozni! Ezt mindenki megérti, aki már a bőrén tapasztalta, aki meg nem, annak úgyis hiába próbálnánk szavakkal elmagyarázni. Ennek az ugatásnak a hangereje ugyanis rendkívül nagy! Vannak különféle szervezeteknek és hívataloknak zajmérésre alkalmaz műszereik, de ezt eddig csak az ipari üzemek és a civilizáció egyéb létesítményei esetében használták, pedig nagyonis elkelne ide is. Az ugatás csak egyike a háromféle problémának, amit a kutyák okoznak, de mind közül ez a legmegakadályozhatatlanabb, legkezelhetetlenebb, és ami ezzel sajnos összefügg: a legbüntethetetlenebb. Nem számít a másnap munkába menő, pihenni akaró ember. Nem számít az sem, ha valahol beteg ember fekszik, a rákos, a gyomorfekélyes, az infarktusos, akinek ajándék a sorstól minden perc, amit alvással tud(na) tölteni! Ezeknek nem számít senki és semmi a kutyájukon kívül.

Érthetetlen az a közöny is, amellyel a törvényhozók viszonyultak egész idáig a Budapest utcáit elborító gusztustalan, bűzös, nyálkás tengernyi kutyaürülék iránt! Mert arra már a 60-as években kezdtek rájönni a forgalmas légiútvonalak alatt ill. környékén lakók rejtélyes, idegen kórokozók által okozott megbetegedéseit tapasztalva, hogy bizony a légből kapott fertőző ürülék cseppet sem veszélyetelen. Olyan betegségek fordultak elő ezeken a légiközlekedés által érintett területeken, amelyek ott teljesen ismeretlenek voltak. Miután a repülőgépeken bevezették a zárt wc-t, amit a repülőtéren ürítenek ki, a rejtélyes eredetű megbetegedések megszűntek.
Ne mondja senki, hogyha a több km magasból aláhulló, vagyis ezalatt kiszáradó, nagy területen szétszóródó ürülék képes fertőzni, akkor az utcákat elborító gusztustalan, bűzös kutyamocsok veszélytelen! Amit a talpunkon hordunk be a lakásunkba, az utcán megszáradás után pedig a szél fújja a fagylaltunkra, a tüdőnkbe is leszívjuk, stb.(hányan és hányan lépnek bele, jól látszik nap-mint-nap a járdákon a nyomokból!). Az utcán megszáradás után pedig a szél fújja a fagylaltunkra. Jó étvágyat a levegő munkacsoport minden tagjának!

Nem véletlenül használtam az előbb a "törvényhozó" szót. Ugyanis eddig leginkább az önkormányzatok próbáltak rendet tenni ebben a kérdésben, pedig különféle okok miatt ezek a legkevésbé alkalmasak erre. Ennek sok oka van, leglényegesebb szvsz az, hogy egy ilyen, a társadalom "alján", azaz az emberek közvetlen közelében elhelyezkedő testület nem alkalmas a társadalom legzajosabb csoportjait (állatvédők, környezetvédők, stb.) hátrányba hozó rendeletek megalkotására, mert abból csak teljesen impotens rendeletek lesznek.

Ha a közterületen magunknál tartható csúzli és bicska országos hatáskörű, miniszteri rendeletet kívánt, akkor ez miért nem?

Úgy gondolom, hogy megoldást kétirányú, és ezek egymás melletti alkalmazása segíthet. Egyik: a kutyát tartani akarók és a kutyától szenvedők szétválasztása. Másik: az ebadó bevezetése. Tudom, hogy egy kissé hosszú vagyok, de bocsánat, most már nem tart sokáig. Mivel lesznek, akik mindkét megoldáson felhördülnek, szeretnék egy nagyon rövid indoklást.

A kétféle embercsoport szétválasztása gyakorlatilag kutyamentes övezetek létrehozását jelentené. Ez az első pillanatra kivitelezhetetlennek és példa nélkülinek tűnő gondolat egyrészt nem példa nélküli, gondoljunk csak az úgynevezett pihenőövezetekre. Vagy a többek által szorgalmazott "autómentes övezetek" -re, sőt "autómentes városok"-ra (szerencsére az utóbbi csak utópia). Az üdülőövezetekről már mindenki hallott: mint tudjuk: ezek azok az övezetek, ahol nem engedélyezik semmilyen termelő ipari és zajosabb szórakoztatóipari egység létrehozását. Ezek azok az övezetek, ahol az ottélőnek kurtaxát (helyi adófajta) kell fizetnie, ha a barátja vagy rokona nála alszik vagy tartózkodik éjjel! (Vajon este hány órától számít az éjjel?) Ezek azok az övezetek, ahol sokkal magasabb az ingatlanadó, és a kerítés színét is előírják helyenként. Ezek azok az övezetek, ahol az autósok maximum 30 km/órával haladhatnak, függetlenül a tényleges forgalmi állapottól. És x méterenként betonbuckák ("fekvőrendőrök") vannak az úton, rongálva az autók futóműveit, és döngéssel bosszantva azt, akinek a háza elé került a fekvőrendőr. Ezek azok az övezetek, ahol az engedélytől csak kismértékben eltérő építkezésért olyan horribilis összeget kell fizetni. És még sorolhatnám a kategória jellegzetességeit.

Az ebadó ellen még jobban fognak ordítozni, de arra nem gondolnak, hogy egy csomó nagyon hasznos és nélkülözhetetlen emberi tevékenység (élen a közlekedéssel) már ma is adózik, méghozzá esetenként horribilis mértékben. Ha az autósok be tudnak fizetni kb. 200ezer forintot évente adóban, akkor a kutyások is be tudnak úgy 40 - 50 ezret. Ez gazdaságilag is igen előnyös lenne, számos okból, amelyekkel most nem akarom fárasztani tisztelt olvasóimat.

És az ebadó ellen tiltakozóknak még egyet hadd mondjak: én nagyon szívesen befizetnék évente 50 ezer fotint adót, ha ezért cserébe végre kutyamentes helyen lakhatnék! (Félre ne értrsen senki: átlagos keresetű vagyok. Azok közé tartozok, akik 5 évig töpörtyűt esznek azért, hogy meg tudjanak venni egy agyonhasznált vagy keleti autót.)

Hát, mindenkitől elnézést a hosszú szövegért. Meg a plágiumért is, amit elkövettem. Ugyanis ha valakinek a szöveg egy-egy része ismerősnek tűnik, az nem téved. (Ha véletlenül tudna valaki az eredeti, 70 oldalas mű írójáról, az kérem jelezze.)