Nehéz könnyek nélkül olvasni ezeket a sorokat, meg az egész János evangéliumot is!
Jézus és az Atya szeretete egy és ugyanaz, ugyanolyan erejű, minőségű, intenzitású. Ha Jézus úgy szeret minket, mint Atyja őt, akkor Atyja sem fog kevésbé, tehát az Atya úgy szeret minket, mint Jézust, saját fiát!
Hogy ebben megmaradjunk, hogy ezt megtapasztalhassuk, hogy a ránk változatlanul áradó szeretettől el ne zárjuk, sáncoljuk magunkat, csak annyit kell tennünk, hogy a minket szerető Jézusra, és az Atyára hallgatunk, figyelünk. Rájuk hegyezük ki magunkat, feléjük kagylózunk, rájuk gondolunk, bennük élünk, és ők élnek, cselekednek mibennünk.Jézus sem tett semmi mást, ez volt a vezérvonala, hogy az Atyára hallgatott, az ő akaratát kereste, őrá figyelt, vele beszélt meg mindent magányos imáiban, és akkor is, amikor a külső szemlélő épp gyógyítani, vagy prédikálni látta.
És Jézus, meg persze az Atya is, akarja, hogy boldogok legyünk, hogy megtapasztaljuk végtelen szeretetét, hisz ez az öröme, hogy az ő öröme ls a mi örömünk teljes legyen!
Hát gyerekek! Azt mondom,hallgassunk Jézusra, hallgassunk az Atyára, és legyen örömünk teljes!
De jó ez a topic!
üdv: aranyviktor