Még egyszer az MTK-Érd meccsről....legalábbis az utolsó egy percről:
„…Zácsik, Marincsák és Szekerczés ezt is tették, tizenöt méteren adták egymásnak a labdát, egyszer aztán Marincsák Niki középen megdermedt, nézett jobbra, nézett balra, de passzolni nem mert, csak nézett, teljesen lefagyott….”
OK, ennek azért volt oka, nevezetesen az h a hosszadalmas ide-oda passzolgatást látva az érdiek felbátorodtak és először baloldalon Zácsikra aztán jobboldalon Szekerczésre kijöttek egészen tizennégy méterig. Így amikor Marincsák Niki balra nézett azt láthatta hogyha arra passzol könnyen lehet h megszerzik a labdát, ha jobbra nézett szintén azt látta hogyha arra passzol megszerzik a labdát. Középen meg Dakos messze volt, majdnem tíz méterrel arrébb, a hatoson.
Azaz volt oka a megtorpanásnak…de a lefagyásnak azért nem. Elég lett volna elindulni labdavezetéssel előre, mert középen nem volt egy Érd játékos sem és néhány lépés után már lett volna kinek adni a labdát. Szekerczés azonnal észrevette h mi a gond és jött is rögtön közelebb, de ezt MN nem látta, mert ő akkor már azt nézte hol is van elöl Dakos. (Zácsik mondjuk nem mozdult, de ő váratlan helyzetekre sosem szokott gyorsan reagálni…) Mondjuk Marincsák már előtte fölöslegesen rohant ki a védőfalból egy elgurult labdára és aztán a végén sem értek sokat vele, igaz a vonalon leütközte Mód Noémit de megállítani nem tudta. Teljesen használhatatlan volt, sajnos…
Az utolsó percet tovább komplikálták MTK-szempontból bizonyos meccselési hibák: Pál Tamarát be kellett volna küldeni a legvégére mégis, az időkérésnél megviseltnek tűnt de ránézésre fully operational volt, és elöl a labdával ide-oda mozogni biztosan jobban tudott volna mint Marincsák. Az utolsó húsz másodpercben meg célszerűbb lett volna visszaállni hatosfalas védekezésre: olyan kevés idő maradt h egyértelmű volt az Érd nem fog itt középen labdát járatni – amit a zavaró védő akadályozhatott volna – helyette sokkal valószínűbb h a sípszó után rögtön előre adják a labdát a hatoshoz, ahol valaki vagy megpróbál betörni vagy a beállóst megjátszani. Mindkét esetben jó esély volt legalább egy hetesre. És aztán ez is történt…De a vonalon így csak öten várták a támadó játékosokat, és a betörésre nagyobb hely jutott.
Egyébként még az sem biztos hogy az MTK 5:1-es védekezése tudatos döntés volt: Sallai Niki először – a TO után a játékosok már a pályán voltak, de még a labda játékba hozatala előtt - kiment a szaggatottig középen de rögtön megfordult, visszajött a hatosra és beállt balkettőbe, Marincsák mellé (aki azt hiszem visszahívta őt, mondván nélküle egyedül kellene az egész baloldalt levédekeznie és azért az túl nagy feladat…). Aztán amint elindult az érdi akció Sallai mégis előreszaladt középen kilenc méterig: Walfisch passzát jobbra már így sem tudta megakadályozni de közben a hatoson egyedül hagyta Marincsákot….azaz sem középen sem a vonalon nem tudott hozzátenni a játékhoz. Vova egyértelmű instrukciókat kellett volna h adjon Sallai Nikinek h akkor most hol védekezzen, de ez úgy látszik elmaradt, helyette lett ez a zűrzavar.
Így aztán öten maradtak csak a vonalon, közülük Zácsik – bal2 védő de inkább középen állt ő is - elég furcsán ténykedett: Paróczyt a hatoson megkerülte de úgy tűnik először csak azért h a nyolc méteren álló Mód Noémi ne tudjon a beállónak passzolni, ehhez elég volt megállni Paróczy előtt. Az h Módot le is kellene ütközni, mert ha nem passzol akkor viszont be fog jönni a hatosig, ez Zácsikban csak később tudatosult (ő a váratlan helyzetekre nem szokott gyorsan reagálni….) és amikor újra elindult oldalra lezárni Mód útját, akkor már fél ütemmel elkésett… The rest is history.
Egy biztos, erre a végjátékra nem lehet büszke az MTK. Elöl egy tanácstalan irányító aki nem tud megoldani egy egyszerű játékhelyzetet, aztán védekezésben az egyik játékos ide-oda bóklászik a pályán, a másik későn jön rá arra h nem elég a passzt megakadályozni, ütközni is kellene…három elkerülhető hiba fél perc alatt, győztes meccs helyett pontvesztés. Ezzel az MTK komoly hátrányba került a harmadik-negyedik helyért folytatott versenyben….
