Lőrinczi L. Anna
Végjáték

Temetni kell a múltat,
Elengedni a jelent.
Jövő az nincs!... Ködbe vész,
Álmokká vált a remény.

Virágot bontó alkonyt,
Fojtogató éj követ.
Kacéran tündöklő sors,
Belül rothadó tetem.

Csöndbe burkolt sikoltás,
Reménytelen küzdelem.
Sóhajokból némaság...
Mit vársz Tőlem Istenem?

Vad lelkem díszruháját
Rongyokká tépte a lét,
Meztelen szívem burkát,
Fájdalom szaggatja szét.