Ha az iskola a kisiskolásokat egy nem igazán nekik való zongorán tanítja, akkor leginkább a melyik ujjunkba harapjunk helyzet áll elő valóban.

Itt akár lehet helye a szülők összefogásának és adományozásának: egy belépő szintű hordozható zongora állvánnyal ami a kisiskolásoknak alkalmas az nem az a hatalmas tétel, hogy 10 nagylelkű szülő ne tudná megfinanszírozni...

A magam részéről az ugyanannak a gyártónak nem tulajdítanék önmagában nagy jelentőséget. A funkciók nagyon más elérése lehetne elvileg zavaró, de kezdőknél nem hiszem, hogy sok vizet zavar.

A billentés nehézsége-könnyűsége váltás valóban az, ami számíthat. Az adott helyzere legjobb választás a valamivel, de még váltásnál nem nagyon zavaróan könnyebb lennek... ezzel leginkább az a gond, hogy viszonylag korlátozott a választék, (és még a billentés gramm-súlyai sem annyira hű de jól elérhetőek).

Mint írtam, a magam részéről jobban tartanék attól, hogy mindkét hangszer elijeszti, mint attól, hogy a váltás (amire talán inkább rá lehet készíteni, hogy ne legyen meglepetés -- viszont a helyzetben benne van, hogy az iskolai értékeléseknél rosszabbnak látszik a fejlődése, mint amilyen ténylegesen). Ez a melyik ujjamba harapjak kérdés, és ennek értékelése persze szubjektív.