ne hidd, hogy nem a nagy semmiről beszélünk. mivelhogy pont arról van szó, csak nincs számodra érthetően megfogalmazva. konkrétan arról van szó, hogy amikor az egyén a spirituális fejlődése során megvalósítja  a "nagy semmit", akkor ezt követően két út létezik. az egyik egyenest bevezet a klubba, vagyis a buddhák átsegítenek a túloldalra, és megszabadult leszel, bodhiszattva a buddhista fogalmak szerint (őszszakáll szerint ördöggé válsz). a másik út pedig, hogy eléred ezt a szintet, de a klubtagok nem segítenek át a túloldalra, hanem visszakényszerítenek a társadalomba, vagyis az érdekdöntés alapú világba, amit visszavonhatatlanul meghaladtál, és soha nem fogsz beilleszkedni, hanem pokollá válik az életed. velem ezt csinálták a kedves buddhák és bodhiszattvák, hogy utána párba állítsanak a másik (ördögi) úton járó lámával. kettőnk között a különbség, hogy bár mindkettőnk megvalósítja az ürességet a jelenségek felbukkanásakor, de ezek megjelenése előtt ő örömet, én pedig fájdalmat tapasztalok. ez az igazságtalan szemét helyzet miatt szólok itt a fórumon, bár tisztában vagyok azzal, hogy kevesen érthetik meg.

a párba állítás elsősorban szexuális kihasználást jelent, ami ellen nem lehet védekezni, továbbá totális mentális és érzelmi kontrolt, de azon kereteken belül, ami fenntartja hosszútávon a kapcsolatot. remélem valamennyire fel lehet fogni ez alapján mi történik