Van benne valami. Ahogy telik az idő az itthoni oktatók is mesterekké válhatnak és egész más szinten lehet őket tovább tanítani, de ők már képesek is tanítani.
Igen, ha a létszám óriási, akkor is szükség lehet valamilyen szintű korlátozásra. Szerencsés esetben a létszám korlát nem azt eredményezi, hogy mondjuk 10-15 éve gyakorló emberek próbálják később továbbadni a tanultakat, mert ők még inkább csak max. oktatóknak minősülhetnek, függetlenül az öv-, vagy egyéb fokozattól.
Akkor viszont baj van, ha csak a létszám miatt kell korlátozni a részvételt, és nem jól képzett mesterek a résztvevők, hanem 2-3 danos oktatók.
Nagyon tanulságos tud lenni egyébként, hogy megfigyeled, egy edzőtábor után az instruktorod miket oktat az edzésen és ezt összehasonlítod azzal, amit te szívtál magadba az edzőtáborban. Gondolom mindenhol van néhány hét, ami az edzőtábor élményeivel foglalkozik. Látszani fog, hogy ki mit figyelt meg aprólékosan. És az is, hogy az "új" dolgok meddig maradnak az edzés keretei között és mikor válnak csak érdekes próbákig, amit "mi még nem értünk, inkább ne is foglalkozzunk vele a következő szemináriumig". :)

Érdekelne, hogy hogyan vélekedtek a sempai-kohai hierarchiáról? Mégpedig a következő nézőpontból: az a sempai-a valakinek, aki előbb kezdett gyakorolni, vagy aki magasabb fokozatú? Mert ugye ez nem mindig párhuzamos...
Kínai és egyéb szavakat értőktől bocs, nem tudom hogy mondják máshogy, de biztos értitek, miről van szó. A ti véleményetek is érdekel.

bout