Sziasztok Sorstársak!
Régen nem néztem màr a fórumot, de az egyre romló àllapot miatt most újra felkerestem. Szinte hihetetlen, hogy ahhoz képest hogy február 23-àn azt mondtàk az apukámról, hogy hetei vannak hàtra, de ô még mindig él🙏 Persze más kérdés hogy hogy 😔 Sajnos nagyon rossz állapotban van már. Felállni egyàltalán nem tud, felülni is csak segítséggel. Ha néhány percig (ágynemű csere miatt) ülnie kell, durva izomràngás jön rá. Rettentő ijesztő, legutóbb mintha az eszméletét is elvesztette volna néhány pillanatra. Enni màr 3 hete szinte semmit sem eszik. Ma végre kiîrtàk neki az infúziót, meglátjuk mennyit segít. mivel eddig azért viszonylag jobban ivott, nem írták ki, de már az ivás is max napi fél liter, így nem várhattunk már tovább-nyilván. Amikor írtam után egész erőre kapott ahhoz képest hogy közben gyengült. De nem aludt annyit és szivesen beszélgetett, elvolt. most viszont már egyre többet alszik, és ami új, kb 1 hete hogy szinte egész nap hányingeres és rengeteget öklendezik. 1-2 kortynál több nem megy le semmi neki. Pelenkára szorul nyilván, de csak a vizelet miatt, mivel emellett stoma zsákkal él. Utóbbi miatt látjuk ha van széklete. És ami nagyon fura hogy van neki, van amikor nagyon sok, csak az a baj hogy szinte fekete, ami ha jól tudom vérzésre utal. A sárgasàga semmit sem javult, ő már nem sàrga hanem barna. emiatt nagyon szomorú is vagyok, mert ha eddig is így bírja a szervezet, a stent nàla is sokat segíthetett volna, de ő abszolút elzàrkózott, és maximàlisan leállîtott minket ha szóva hoztuk. Igaz ugye nekünk annak idején azt is mondták, ha elkezdik kezelni lehet hogy belehal. szóval nem tudom mi a jó döntés, de sajnos már felesleges belegondolni, hogy mi lett volna ha..mert összeszorul a szivem ha arra gondolok hogy még bírhatta volna. Azt nem tudom hogy írtam-e, hogy orvos volt az apukám, így pláne nem lehetett befolyásolni a döntéseiben sajnos. amit tudunk megteszünk ért természetesen. Fentanyl tapaszt használunk egy ideje, de mellé sok fàjdalomcsillapitot is beszed. illetve ami nehezseg, hogy bár nappal sokat alszik, èjjel meg sokat kel fel és tesz vesz, maga körül, altatót keres, klimat kapcsol..mindig félek hogy nagyon felbátorodik félalomban, mozgás ügyben és elesik. Szóval amikor itthon vagyok, szinte alig alszok, mert aszomszéd szobából akarva-akaratlanul is minden mozgására kelek. Ahogy a testvéreim is mikor vàltjuk egymást. de ez oersze nem érdekes, nyilvan porszem az ő szenvedéseihez képest. mi itt tartunk most! Köszönöm, hogy leírhattam!