Arany-Tóth Katalin

KINYÍLT KAPUK KÖZÖTT
 
Lélegzetem olykor még
visszahúz a mélybe,
s eltűnődöm a múlt
gödör-falának dőlve.
Fájó hiányt temettek
a fekete árkok,
de már feléd kúsznak,
s válladba kapaszkodnak
a visszatérő álmok.
Talpalatnyi helyen
nyughelyem keresem.
Melletted megtalálom.
Békességed könnyítő
oldásában, Fényed
befogadó csendjét
magamhoz vonva várom,
hogy magával röpítsen
az a levendula
illatú kék álom,
mit érintésed simít
tovább a már megszokott,
zord monotonságon.
Kinyílt kapuk között
egymáshoz vezet az Út.
Lelkedben leltem hazát,
s kezeim, kezedben
pihenve mutatják
a Szeretet igazát.

Arany-Tóth Katalin
Kitárt karokkal (2007)