Lutra Creative Commons License 2021.04.13 0 0 96378

Jóna Dávid

A Dunánál

Elcsordogált már sokféle század
az uszály seggét a Duna nyaldossa,
majd köpköd kifelé a parti kövekre,
a város szennyesét – ebben a mocskos vízben –
bizony hiába mossa.

„A költő sose lódít” – lódítja a költő,
csak az összegyűlt nyálát nyeli,
mondjuk, ha megkínálják, miért ne?
Az élet lehetőségekkel teli.

Van gyógyír arra,
még az sem kell, hogy nagyon fájjon,
Nincsenek hősök köztünk,
arra ott a mozivászon.

Hűvös mélyben eszméletlen,
fekszünk, mint kavics a mederágyban,
egymás nélkül sötétben vagyunk
a reménytelen áramlásban.