Az autóbusz közlekedésnek is megvoltak a maga forszai, titkai.

 

Ilyenkor nem annyira azokra a kollégákra (több ezer fő) gondolok akik sárga borzasztóval, azaz Ik-266-sal dolgoztak.

Bár ők meg azt tudták jól, hol kell/lehet jó kacsazsírt venni, hol van a járásban a legjobb gázszerelő, lakatos, stb.

 

A távolságiban, vagy nemzetköziben ha beugró voltál, nem mondtak el semmit.

Ha mégy ott 10x mert az állandó sofőr szabin van, attól még nem kell tudnod a csíziót.

 

De ha valahol állandó lettél, akkor a váltótársad félre húzott (általában egy hónap után) és elmondta, mit hogyan kell csinálni, hogy mindenki jól járjon.

 

Ennek voltak 100%-ban törvényes módozatai, és voltak  nem annyira törvényes módozatai.

Mindenki maga döntött arról melyik sorba áll be ?

 

A törvényes sorban minden elvállaltam én is.

Mondok példát.

 

Volt egy olyan járat, mely 11.00-kor indult az Engels térről, Budapest-Szeged-Makó gyorsjárat.

Makón kb. fél órád volt és már fordultál is vissza.

 

Mikor ezt jártam, az idős váltótárs két hét után félrehívott és azt mondta.

 

..."...Hetente kétszer jönni fog egy hölgy. Be fog mutatkozni Imolának hívják. Hoz egy posta zsákot. Vedd át és vidd le Szegedre. Szegedről mikor tovább indulsz bekanyarodsz balra az Attila utcába. Elmégy a 12.számú házig. Ott nincs megállónk de Te megállsz. Ott fog várni valaki. Kiadod neki a csomagot. A dologért kapsz pénzt de tartod a század. Rendben ?......"

 

Rendben válaszoltam is így is történt.

Budapesten kaptam a feladótól 100 Ft.-t, Szegeden a csomagot fogadótól 50 Ft.-t.

Hetente 2x.

Amikor a havi fizetés kb. 3000-4000 Ft. volt.

 

A rezsim annyi volt, hogy rátettem a csomagra egy 6 forintos csomagjegyet.

 

Amúgy ruhákat küldtek a postai zsákban. Aki emléxik rá volt akkoriban olyan hogy postazsák.

Keményebb papírból volt kb. 80-90 cm magas volt és kb. 40-50 cm a zsák szájának átmérője.