Alapvető problémám van ezzel a hozzáállással, leginkább a tarvágásokkal végrehajtott "haszonvétellel". Biztos vagyok benne, hogy az Egererdő Zrt. (ami egy gazdasági társaság, éves bevétele milliárdos nagyságrendű, és zártkörű részvénytársaság) rendelkezik minden vonatkozó engedéllyel. Nincs kétségem.

De véleményem szerint a nemzeti park státusz nem összeegyeztethető az erdőgazdálkodással. Van itt nekünk egy hegységünk, ami nagyjából összefüggő, tagolatlan erdőség. Nem fut rajta keresztül sem autópálya, sem jelentős vasútvonal, még fontos út vagy távvezeték sem, és nincsenek városok csak a peremén. Nagyjából ez az egyetlen ilyen tulajdonságokkal bíró táj ma Magyarországon. Egy lehetőség, hogy európai viszonylatban is jelentős vadasparkunk legyen, védett flórával és faunával, szennyezetlen ivóvízbázissal. És mi a realitás? Az erdészeti feltáróutak olyan sűrű hálózattal szabdalják fel ezt a tájat, mitha az egész hegység eleve azért jött volna létre hogy a faanyagot időről időre letermeljék róla, "haszonvétel" céljából.

Az óvatos becslések szerint a bükki karsztvízbázis nagyjából 250millió köbméter ivóvizet jelent, ez egy egyensúlyi mennyiség. Évente cirka 40 millió köbméter a csapadék, mi pedig felhasználunk 22millió köbmétert az ivóvízhálózaton keresztül, ami erre a 250milliós, lassan megújuló bázisra épül. Részben ezért kellene befejezni az erdőgazdálkodást a Bükkben, mert ennek a karsztvízbázisnak ebben az évszázadban komoly jelentősége lesz. A Börzsöny az élő példa arra, hogy lehet erdőgazdálkodást végezni tarvágások nélkül, szálaló vágásokkal is. Bárki a saját szemével is meggyőződhet róla, mennyivel szebb és természetközelibb ez a szálaló technika, ami visszaadja az erdő természetes, többszintű szerkezetét és megvédi az erdőtalajt a csapadékeróziótól.

És mi történt nemrég a Tar-kő oldalában, 900 méter fölött? Tarvágás. Egy meredek hegyoldalon. De fokozottan védett természeti terület, belépés csak engedéllyel. No comment.