Böszörményi Zoltán

Te győzted le az idei telet

Rojtokban a tél,
pergamen- égbe kapaszkodik,
metszőfogával
fákba harap a dér.
Végigfut a szobán a megváltó öröm,
melege áthat,
kényeztet,
betakar,
ahogyan te takarsz be,
és védeszfényes tekinteteddel,
forró ujjaiddal,
arcodról sugárzó titkaiddal,
szépívű ajkad mosolyával,
lángoló öled parazsával,
ne érezzem a tél kínjait,
ne tudjam kiásni
a hóba temetett emlékek gyötrelmeit,
a fagy virágai se díszítsék
rólad álmodott álmaim.