Well, sztem már az se volt hagyományos a hagyomány hagyományos értelmében :-) 

Az ólomakksik ólomanyagát több mindennel ötvözik a fölhasználási cél és a gyártástechnológia lehetőségei szerint. Indítóakksikba a fő ötvöző hosszú időn keresztül az antimon volt (Sb, stíbium), főleg mert jó mechanikai szilárdságot adott az elektródoknak. Viszont segíti a vízbontást. Ezekből az akkukból a víz az jó részt így hidrogénné és oxigénné bontva távozott, és nem elpárolgott. Pláne, hogy a töltőfeszültség közel sem volt olyan jól szabályozva, mint az elektronikus feszszabályzókkal, túl tudott szaladni.

Az utóbbi évtizedekben csökkentették az antimon arányát az autóakksikban is, helyette kalcium vagy szelén a fő ötvöző. Ezekkel jóval kevesebb víz bomlik el, gyakorlatilag 8-10 év használat alatt sem kell pótolni, az akkuk mástól hal meg. Az így mechanikailag gyengébb anyagot például az elektródlemezek jobb rögzítése tette lehetővé. Ezeknek amúgy az önkisülése is jóval kisebb. Ha nincs valami extra áramfölvétel, akkor teljesen normális, hogy 1-2-3 hónap állás után is rátöltés nélkül indítható az autó. Januárban indítottam egy Astrát, ami októberben ment utoljára: indult, mint rendesen, nem is tétovázott.