Boda Edit

Moszat

Az egykori Blauehahn-Gassén lakom most.
Ha esik, a mohával, galambok guanójával és
cseréptörmelékkel teli ereszcsatorna hamar túlcsordul,
a szomszéd lakásnál ömlik lefelé a niagarai víz.
Albérletünk külső faláról vakolatdarabok zuhannak,
a mi ereszünk még rendeltetésszerűen működik.
A szomszédunkban vendégmunkások laktak,
s hogy ne őrüljenek meg a gang betonjára robajló
víz zajától, majd a napokig tartó csepegéstől,
az eresz alá nejlondarabot feszítettek ki, mely lassan
megnyúlt, az alján keletkezett zsebszerűségben
fél liternyi víz is összegyűlt. A természetellenes életbölcsőben
zöldmoszatok burjánoztak. Aztán az erős szél
kiloccsantotta az egész kis univerzumot.
 
Az első perctől Ahab kapitány és a fehér bálna járt eszemben,
íme, csöppben a tenger. Szemben a tűzfal, a tűzfalon árnyék,
távolabb, oldalt edényes sásliliom.
Újra esett, feltelt a lágy műanyag kráter.
A moszattáj fölött buborékok. Gyakran vihar.
Végül egy nap megjelent a Pequod.
Ki állítja, hogy Ahab és a többiek máshol voltak?
Én láttam őket a merülő hajón.