Karácsonyi Zsolt

Nem apokrif. Nem háború
 
 
Mindenki támadjon fel.
Aki nem hallja, amit mondok,
aki csak sejti, amit mondok: támadjon fel.
 
Aki fiatalon halt meg, aki öregen,
aki meg akart halni, aki nem. Támadjon fel.
Járkáljon vígan az Andrássy úton, sörözzön Prágában,
miccsezzen Bukarestben, áztassa lábát tengerekben,
és aztán, csak úgy, mintha mi se történt volna,
mintha ez természetes lenne,
mert egyébként az, nagyon is az:
támadjon fel.
 
Akit szeretnek: feltámad,
akit nem szeretnek: feltámad.
Egyetlen szó elég a feltámadáshoz.
Mondja ki a szót és: támadjon fel.
A másik testben, a régi testben,
a soha el sem képzelt testben:
támadjon fel.
 
Gondolja el, miként kell,
az élőknek mutatni, miként kell: támadjon fel.
Aki él még: támadjon fel. Aki él már: támadjon fel.
Aki a bokrokat nyírja, aki a számlákat írja: támadjon fel.
 
Attól, hogy falak omlanak: ez nem egy vesztes háború.
Attól, hogy falak emelkednek: ez nem egy vesztes háború.
Attól, hogy tenger kettéválik, sivatag homokja szilárdul,
attól, hogy leszakad az ég: ez nem egy vesztes háború.
 
Mindenki támadjon fel. Ez nem egy vesztes háború.
Nincs többé vesztes és győztes, nincs többé harag és béke,
nincs többé élet és halál, mindenki támadjon fel.
 
Ha nem él: ki tudja mondani. Ha él: ki tudja mondani.
Elég egy apokrif: „Fel!”