Vörös István

Kezdet
 
A napból szívok most erőt,
túlélni nagy bajunk,
az életet, mit nagyba unt
mindenki, s most halállal telt a föld.
Egy titkos jel jelent meg a kapun,
 
minek a létezését el se hittem volna:
itt válik majd a valótlan valóra.
A lét magát most azzal óvja,
a végtől a kezdethez visszafut.
 
Nincs, aki tudja, hogy ez nem kiút,
az áltudást a fejünkből kiszórja,
és baj a bajra, jó a jóra jut,
 
megalapítja, amit rég az ég
elénk tett le, mint találós mesét.
 
Hogy ne fejtsék meg, az a sorsa.