Lutra Creative Commons License 2021.04.01 0 0 96350

Botár Attila

Ugyanott, mint a hegy

Ha kérdezed még, hogy hol vagyok,
hova vetett a fákat
annyi gyűrűvel eljegyző idő,
és betévedtél ebbe a versbe, mondom:
Ugyanott élek, mint a hegy,
szelek találkoznak fölöttem –

Mint egy vadont élem jövőmet,
körülvesz, áthat, rám sem ismersz,
rügyecske-csontok ágaskodnak föl
csodátlanul a homlokomból,
riadt regékhez agancsosodom.

Ne célozz hát! követ az erdő.
Nem tartozom újabb múltatokhoz.
Nem érsz utol sem nyíllal, sem nyeregben,
lángnyelvek, füst és pernye-pillék
mögöttem, de kitalálok immár,

költözzön bár az Etna utamba,
szívja szikessé horizontomat
sivatagi csontok napsütése,
vagy vakuljon bele óceánba
valami ismeretlen szakadék-tűz,
magamból elő sem lépve kitalálok.