Lutra
2021.04.01
|
|
0 0
96350
|
Botár Attila
Ugyanott, mint a hegy
Ha kérdezed még, hogy hol vagyok, hova vetett a fákat annyi gyűrűvel eljegyző idő, és betévedtél ebbe a versbe, mondom: Ugyanott élek, mint a hegy, szelek találkoznak fölöttem –
Mint egy vadont élem jövőmet, körülvesz, áthat, rám sem ismersz, rügyecske-csontok ágaskodnak föl csodátlanul a homlokomból, riadt regékhez agancsosodom.
Ne célozz hát! követ az erdő. Nem tartozom újabb múltatokhoz. Nem érsz utol sem nyíllal, sem nyeregben, lángnyelvek, füst és pernye-pillék mögöttem, de kitalálok immár,
költözzön bár az Etna utamba, szívja szikessé horizontomat sivatagi csontok napsütése, vagy vakuljon bele óceánba valami ismeretlen szakadék-tűz, magamból elő sem lépve kitalálok. |
|