Gajdos András

Mégis

Hogyha nem volna más semmi,
mint a tar tölgyfaágon fellángoló moha,
mint nyirkos úton tovagördülő tompa fény,
mint a lábadozó mezők első mosolya,
hogyha nem volna más semmi,
lenni kéne mégis, lenni.

Hogyha nem volna más semmi,
mint a melegedő házfalak halk sóhaja,
mint a szemhéjam mögött világító vörös,
mint egy tipegő gyerek felcsillanó haja,
hogyha nem volna más semmi,
mégis jónak kéne lenni!