Nagyon jó volt végigolvasni a történetet. Azért is, mert kicsit magamra ismertem, engem is kb az Ikarusokig érdekelt ez az egész hobbi.

Az olvasás közben én is számot vetettem az elmúlt 20 évről, persze lehet mindig találni elszalasztott lehetőségeket. Én is főleg a külföldi Ikarusokat sajnálom, de azért lássuk be, arra egyszerű hobbistaként az embernek kevés lehetősége van, hogy beutazza a világot Ikarusok után kutatva.

Mindezekkel együtt azért azt ne felejtsük el, hogy amit dokumentáltunk itt mindannyian az elmúlt 10-20 évben, az már most történelem, erre ma már nem lenne lehetőség.

És mennyi emlék van ezekben a fotókban, amikor az ember fellapozza őket, egy-egy út élménye, vagy csak az izgalom, hogy ugorjunk le a 75-ös troliról, mert ott áll valami ismeretlen Ikarus a Műcsarnok mögött! Amikor egyetemről hazafelé tartva _minden_ nap kitérőt tettem és kisföldalatti + 75-ös trolival mentem 2-es metró helyett az Örs felé. És majd' mindig állt valami izgalmas a 256-osok terén...

Amúgy ez az 5000 Ikarus rendszám hány darab buszfotóból jött össze?

Én sajnos sosem vezettem excelt a fotóimról, így meg se tudnám saccolni, hány buszról lehet fotóm. De egyszer jó lenne összegezni. Csak azt nem tudom, hogyan :-) Valami rendszámfelismerő progi kéne hozzá. Bár az még nem tudná megmondani, hogy Ikarus van-e a képen és milyen társaság színeiben... Szóval marad az egyenként átnyálazás.

Meg eleve rengeteg buszt legalább két rendszámmal fotóztam, ezt kiszűrni kb lehetetlen.