Kedves Antisystem!
Nem akarok akadékoskodni, de nem a lumpenekre gondolok. A lumpen a munkakerülő, iszákos, züllött ember, általában szegény, éppúgy igénytelen önmagával, mint gyerekeivel, viselkedésével.
Ugyanakkor biztos te is láttál már sok olyan embert, aki többmilliós autóval száguld, lóg róla az arany, mobil, mifene, de ne adj Isten, hogy összeakaszd vele a bajuszt mondjuk egy jobbkezes utcánál, mert kiugrik, ordenáré módon ordit, tán még neked is megy. De ez a tipus megtalálható pl. a gangon, otthonkában, beondolált hajjal, csipőre vágott kézzel, amint szomszédasszonyával orditva szapulja a házmestert vagy akárkit. Meggyőzhetetlen, ismeretei nincsenek,önálló véleményalkotásra ezért képtelen, modora nincs, nem is akarja, hgoy legyen, mert azt hiszi, hangerővel mindent el lehet intézni. Szerezni akar: tárgyakat, sokat és nagyot, amit mindenki lát: magasabb házat, mint a szomszédé, nagyobb autót, drágább kabátot, lehetőleg és sok arany lógót mindenhova. Nem azonos a bunkóval, mert időnkén - lássuk be - mindannyian bunkók vagyunk átmenetileg - ha a sors úgy hozza. De az általam prolinak nevezettek nem tudnak mások lenni, mert nem tudják, hogy az fontos. Mert nem mondta nekik senki, meg még a szüleiknek sem. Ők azok, akiket mindenféle szárnyasbetétre, nanoszférára, tixre rá lehet beszélni. Gyerekének csak anyagiakat ad, érzést nem, nem ismerteti meg vele a világot, mert képtelen rá, ő sem ismeri. Sem Szolzsenyicint, sem Utrillot, nem nézi meg, milyen szép épület van négy utcával arrébb, nem ismeri hazája - sem más - kultúráját, ha a rádióban felcsendül egy opera, odaszaladt, és kikapcsolja az "áriázást". Agya egyvágányú, tömegember, olyan akar lenni, mint a másik, nem birálja felül a televizió hireit, "megirta az újság", tehát igaz. A villamoson a fejedre könyököl, és ha ezért csúnyán nézel, rádförmed. Utálja a "mai fiatalokat", de igazán szeretni még gyerekét sem képes, mert nem tudja, mi az igazi szeretet. Ugyanakkor berohan az osztályfőnökhöz, hogy az ő gyereke senkiénél nem rosszabb, mert azt hiszi, a negyvenezer forintos cipővel, márkás ruhákkal gyermeke egyenlő lesz bárkivel. Gyereke úgy emlegeti: muter, fater. A beszélgetés a szülő és gyerek között arra korlátozódik: mi volt az iskolában? SEmmi. Ha még egyszer kettest hozol, szétverem a fejedet.
Na, szóval ezt a végtelenségig lehetne folytatni, lehet, hogy nem is igazán tudom leirni neked, mire gondolok. Pedig ennek a jelenségnek mindannyian szenvedő alanyai vagyunk, mert gorombák a közértben, az utcán nekedmennek, sandán néznek, soha jót nem mondanak senkiről.
Hát igy hirtelen ez jutott eszembe.
Üdv.