Kedves Melnyikov!

Emlékeim szerint én se nem ellenforradalmaztam, mocskolódtam, köcsögöztem, vagy ebfaszoztam... sőt. :-)

Tiszteletben tartom azon emberek érzéseit, megemlékezéseit, akiknek ez a nap valamilyen szempontból ünnepet /?/ jelent.

Én pontosan csak annyit állítottam, hogy '56. általam is értékelhető tényei alapján, nem értem azt /bocsánat: értem, csak nem tetszik!/, hogy ilyen alkalmakkor miért tiltják be az üzletek működését bírság terhe mellett, miért zárják le fél Budapestet egy nappal korábban, miért terelik el a belváros forgalmának 70 %-át, úgy, hogy járhatatlan a belső rész, ezáltal a többi még inkább túlterhelt, miért csinálnak ekkora felhajtást akkor, amikor pl. az itt élő emberek 95 %-át ez már valahogy nem igazán tudja tűzbe hozni, és nem is mennek ki az utcára... legalábbis nem ezért. Csak ennyi.

kicsit off, bocs:
Mint ahogy anno a taxisblokád idején is az volt a leginkább terroristaszerű a megmozdulásban, hogy azoknak az embereknek a mozgását korlátozták, akikét nem kellett volna. Nálunk is aludt két család gyerekestől egy, illetve két napig, mert nem bírtak hazamenni... a három hónapos, meg a féléves gyerekükkel. A háziorvosunkat sem engedték át sehol, "hamis a matricája" jeligével...
Az, hogy én nem bírtam a tőlem száznyolcvan kilométerre kórházban fekvő, rákos beteg apámat meglátogatni, csak egy adalék... akkor mit szeressek a taxisblokádon?! Ráadásul ott is a kintlévők kb. 30 %-a volt tényleg taxis. Elég sokat próbáltam akkor közlekedni mindenfelé, úgyhogy tapasztaltam...
De ez egy másik történet, bocs, hogy eltértem a témától... ha kell, el tudom mesélni.
kicsit on.

Egyébként tényleg nem korlátoztak semmiben. Az a másfél óra, amit a lezárások miatt kellett sétálnom az egyébként kb. 15 perc helyett, végül is jót tett az egészségemnek...
De ebben is igazándiból maga az elv zavar, nem a felesleges időtöbblet. A Halottak Napján bekövetkező torlódásokat valahogy jobban tudom tolerálni...