Horváth Aladár

Halljátok, urak, ezt a csendet?

Május elseje egykoron a munka ünnepe volt, amikor még volt munka. Május elseje a dolgozók ünnepe volt, amikor még volt munkahely, amolyan: stabil.
És nemcsak a munkásoké, hanem a parasztoké, és az értelmiségé is, ahogy Juhász Ferenc korszakos versében írta: „ki ekével, ki kalapáccsal, tollal, építse (…) ezt a hazát!”
Volt munka, mert volt igény és akarat a vidék cigányainak és parasztjainak a munkába állítására. A szociális emelkedésnek viszont ára volt: a hagyományos paraszti és roma életvilág föláldozása az úgynevezett szocialista kultúra oltárán.
Május elsején a szervezett munkásosztály kiment az utcára, „elvonult a tribün előtt”, a Ligetben, vagy nálunk a Csanyikban, olcsó virslit, vagy pörköltöt evett, s hozzá sört ivott, a gyereknek vattacukor is volt, hangulatos pop- és cigányzene.
A proletariátus próbálta ünnepelni magát, és a rendszert, amely minden elmondható rémsége ellenére mégis csak ráléptette a fejlődés lépcsőfokaira.
A prekariátus, a mai bizonytalan megélhetésű osztály viszont otthon ül, társadalmi elmagányosodása üres kunyhójában: József Attila szavaival élve: „setét gondok közt henyél.”
Az oligarchák korporatív állama minden jogot elvont tőle, a gátlástalan tőke rabszolgává tette. Mint a közmunkaszolgálatost, akinek be kell fognia a száját. Akinek nincs képviselete.
És itt a némaság mai szimbóluma: a maszk, amit a tőke nevű világjárvány mutációja, a COVID-19 ellen teszünk a szánkra. Hogy túlélhessük a világjárványt. Ezt a furcsán szelektáló kórt, ami megfoszt mindannyiunkat az elemi érintkezés egyszerű örömétől, megfoszt attól, hogy közösségeinkben legyünk, s hogy ma, május elsején szabadon ünnepelhessünk!
Vörösmarty Mihály szavai lüktetnek a halántékomban:

És a nyomor gyámoltalan fejét
Elhamvadt városokra fekteti
Most tél van és csend és hó és halál.

Tél, hó nincs – de minden más, igen. Ezzé lett a láthatatlan tömeg világa. Mondjátok, ki hallja meg azok jajkiáltását – kenyeret, munkát! – akiknek nincs hangjuk, akik már mindent elveszítettek?

Halljátok, urak ezt a csendet!?