Gyimesi László

Kapunk elé állnak

választottam néked     fodor fehér felhőt
eget beborítót     csendet bokrosítót
választottam néked     szép fényes csillagot
kényes sugarával     átdöfte a felhőt
választottam néked     görgő teliholdat
sík utat hengerelt     az éj közepébe
mit tettél a holddal     kalácsra cserélted
foszlós friss kalácsra     húsvét asztaláról
mi lett a felhővel     mint egy öreg paplan
hever ágyad mellett     örökre lerúgva
mivé lett a csillag     törött tükördarab
próbálja arcodat     újra összerakni
jaj a hengerelt út     a magány egében
hová vezet engem     hová vezet téged
a csend bokraiban     zöld tűz rakott fészket
a fényes sugáron     felszúrt kék bogarak
suttogó jég-árnyak     kísérnek bennünket
bálványos félelmek     kapunk elé állnak
választottam néked     fodor fehér felhőt
szomorú-szürkévé     színezték az évek
választottam néked     szép fényes csillagot
éjed homlokzatán     vakok az ablakok
választottam néked     görgő teliholdat
őrzöm emlékét még     pedig nem lesz holnap